szeptember 7.(hétfő)
Rémes nap! Nem is lehet máshogy jellemezni, csak talán: irtózatos, szörnyű. Tegnap előre örültem, hogy mivel az első óra lyukas lesz ma, ezért kicsit tovább alhatok. Ah! Na persze!
Egyébként jobb lett volna ma fel sem kelni. A napom úgy indult, hogy egy sikításra pattant ki a szemem és azonnal lerohantam. Cathy a konyhában állt egy széken, kezében egy seprűvel és ijedten-idegesen bámult a hűtő felé.
-Mi történt?-kérdeztem félve. Kissé nem értettem mitől sikított akkorát. Mielőtt azonban válaszolt volna, a hűtő alól egy pici valami sprintelt át a konyhán és ki az ajtón. Egér! Gyorsan kerítettem én is egy seprűt és a fotelek alatt kezdtem piszkálni vele a nappaliban. Egyik alól a másik alá szaladgált és egyszerűen nem bírtuk megfogni. Ekkor pedig újra a konyha felé vette az irányt. Amikor pedig utána szaladtam, meg kellett torpannom az ajtóban, mert egy kecses test suhant el előttem. A fekete macska a nyitott ablakon át ugrott be és vetette rá magát az egérre. Mikor végzett az elfogyasztásával, egyet nyávogva távozott az ablakon át, ami még mindig nyitva állt. Megmentett minket az egértől! Azonban engem a késéstől nem védett meg semmi. Két perc alatt felöltöztem, fogmosás és a táskámat felkapva rohantam a suliba. Mikor beértem, már kb. 10 perce ment a tesióra. Átöltöznöm nem kellett, mivel igazolásom volt, de így is jól megizzasztott a tanárnő a pillantásával. Miután a rohanás után normálisan tudtam levegőt venni, körbenéztem a tornateremben. A fiúk nem voltak bent, szerintem kint fociztak. Lányok meg, ööö, csak Sophie és Dorothy futkározott körbe körbe. Csengettek, ezért kisétáltam. Miközben a folyosón át a terembe mentem az orromat fújtam. Na ja! Nem voltam azért teljesen 100%-os. Ezután dupla angol előtt a teremben rádöbbentem, hogy nemcsak Melani, Melinda, Lina és Elle hiányzik, hanem Rock, Mark, Lan és Daniel is. Hm... Érdekes. A csütörtöki nyelvi előadóban angolórán a tanárnő ültetett, de nem hiszem, hogy a teremben is érvényes lett volna. Nem is volt az. Kicsit furcsálta a 16 fős osztályunkban a 8 fős hiányzást. Azonban, mivel a fél osztállyal nem akart továbbhaladni, ezért angol filmet néztünk. Utána csöngettek. Furta az oldalam a kiváncsiság, hogy mi van Lináékkal, és egyébként is beszélni akartam velük, úgyhogy odaléptem Sophie-hoz és Dorothy-hoz. A szomszédos padjukon ülve beszélgettek.
-Hm...-kezdtem frappánsan.-Sziasztok!
-He..?-nézett rám Dorothy.-Mi van?
Ez most komoly?! Hogy lehet ilyen bunkó? Legyűrtem magamban a haragom és normálisan folytattam.
-Nem tudtok valamit a hiányzókról?-reménykedtem, hogy valami választ azért kapok. Kaptam is. Pff.
-Na csak nem! Lógnak és nem is szólnak az új kedvenckéjüknek? Ha, ha...-nevetett gúnyosan, majd folytatta.-Egyébként mér' minket kérdezel? Utáljuk azokat a libákat és egyáltalán nem akarunk róluk bármit is tudni. Szó'al sajnálom, de nem tudunk Őkelméjének segíteni-mondta. Ezt most csak nem rám értette?!
-És-folytatta-ha meg azé' jöttél, hogy na most barátkozzunk össze, mert nem akarsz egyedül lenni, felejtsd el! Semmi humorom egy hülye, beképzelt, önimádó, pletykafészek kisasszonyt bálványozni! Szóval kopj le! Menj vissza a magad csillogó-villogó rózsaszín világába!-mondta erélyesen és a vége felé felállt a padjáról és dühösen vágta a szemembe a szemrehányásait. Elképedve ültem le a helyemre. Ez őrült! Teljesen és kétség kívül! És mi az, hogy csillogó-villogó rózsaszín világ?!!! Brrr...Vá! Mi baja velem? Én is dühös voltam. A következő föcin (rövid barna göndörödő hajú 30-as férfi), francián és irodalmon jegyzeteltem, majd hazamentem. Ettem és leültem olvasni a Monte-Cristo grófját. Hm. Engem is fűt a bosszú!
Két óra körül csengettek. Lementem és kinyitottam az ajtót. Lináék inasa volt.
-Örvendek!-kezdte.-Lina ma kimaradt az iskolából és úgy utasított, hogy szerezzem meg neki a mai tananyagot. Az iskolában tudakozódtam maga után. Kérem legyen szíves a tanulni valót átadni nekem.
Na erre én meg csak hebegtem. Azt kérdeztem meg, ami legelőször eszembe jutott.
-Linával mi van?
-Meghűlt pénteken.
-Értem-motyogtam. Tegyük hozzá, hogy én is. Kíváncsi vagyok, mennyire komoly.-Öhm...Komoly?
-Hát...-fordította el a fejét az inas zavartan. Vajon nem merte megmondani, hogy Lina kisasszony nemes egyszerűséggel lóg? Na mindegy.
-Odaadhatom a füzeteimet, de holnap feltétlen kérem őket!-felmentem értük a szobámba, majd visszamenve megkérdeztem.-Mikor jön Lina?
-Nem lehet még előre megmondani-mondta még mindig zavartan.-Köszönöm. Holnap visszakapja!
Ezzel beült a cabrioba és elhajtott. Bementem a házba. Nutellával vonultam fel a szobámba. Morcogtam egy sort és nekiálltam festeni. Lett:
- egy még a buliról: Elle a medence mellett olvas, mi többiek kakasviadalozunk
- egy sötét utcán viharban ballagó lány
- a macska az ablakban
- Dorothy, ahogy kiabál és mellette Sophie a padján ül
Dorothy: menjen a francba!
Sophie: ő nem szólt semmit, de a hallgatás beleegyezés, úgyhogy őt is utálom
Lina: az inasát küldi a nyakamra, amikor szerintem én lettem a legbetegebb közülünk! Áhh! Elegem van!!!
