szeptember 4. (péntek)
Reggel elég későn keltem. Pizsamában mentem le enni és egész végig azt mérlegeltem, hogy mekkora idiótának tartanának, ha tesicuccban jelennék meg. Szerintem ezzel semmi gond nem lenne, mivel tesi az első óránk. Mikor már a szobámban álltam és öltözni készültem, mégsem a tesicuccomat vettem fel, hanem farmert és egy pillangós citromsárga pólót.
Az iskolában az öltözékem fel is tűnt valakinek. Sőt!
-Ó Drágám!-Jött oda az asztalomhoz Lina sóhajtozva és szörnyülködve.-Elfelejtettem volna mondani, hogy mi péntekenként mindig rózsaszínt veszünk fel?-kérdezte és a mi-nél a barátnői felé intett. Hogy nem figyeltem fel arra, hogy az egész bagázs rózsaszínben feszít?! Lina valami világos rózsaszín, pánt nélküli koktélruhában és hozzá illő sminkben, cipőben volt. Szőke haja a vállára omlott és nekem az jutott az eszembe, hogy valami partyra készülhet és csak eltévesztette a helyszínt, vagy mi a csudáért öltözött így ki?
Hozzá kell tennem, hogy míg én ezen morfondíroztam, ő dumált nekem. Erre is csak akkor jöttem rá, mikor valaki a nevemet mondta. Vagy inkább ordította. Mondanom se kell, hogy Lina volt, akit igencsak felbosszantottam az elbambulásommal. Miután sikerült felhívnia magára a figyelmemet, újra belefogott a dumálásba.
-Szóval háromkor megyünk, rendben?
-Mi? Hova?-kérdeztem. A francba! Már megint gőzöm sincs mit mondott az előbb!
-Hát Melanival, Melindával és Ellel Markékhoz. Ott lesz Lan, Daniel és Rock is. Rendben?-kérdezte újra, eléggé türelmetlenül. Először azonnal rá akartam vágni, hogy nem, de aztán átgondoltam. Linán kívül senki nem törődik itt velem, úgyhogy miért ne? Bár nem igazán volt kedvem hozzá, lassan bólintottam és próbáltam vidáman válaszolni.
-Persze! Innen a sulitól indulunk?
-Igen, majd felveszlek titeket. El ne késs!-mondta még, majd a helyére libegett abban a szemetbántószínű ruhájában. Egyébként elfelejtettem, hogy a tesi elmaradt és ez a kis szóváltás a következő óra előtt játszódott le köztünk, ami matek volt. Vááá!!! Matek!!! Leültem a helyemre és mikor becsapódott az ajtó, felnéztem. A tanárnő szeme villogott-irtó dühösnek nézett ki- és mikor pont fel akartunk állni, elordította magát.
-Leülni! Lapot elő! Csend legyen, mert aki megszólal, azonnal kapja a karót!-Húúú! Elég ijesztően festett. Mivel senkinek nem volt kedve egyest kapni, ezért csöndben szedtünk elő lapot és kezdtünk neki körmölni a feladatokat, amiket közben elkezdett diktálni. Óra végéig kiosztott 5 egyest. Kapott Lan, Mark, Daniel, Rock és Sophie. Bár az egyest megúsztam, a kezemet nem bírtam megmozdítani. Az ezután következő nyelvtan, infó és rajz nekem azzal telt, hogy az ujjaimat próbáljam mozgásra bírni. Két új tanárt is megismertem. Az infótanár elég öreg, míg a rajztanár fiatalabb férfi volt. Az előbbi konkrétan bealudt az órán, az utóbbinak meg beleordibáltak a beszédébe, ha meg nem, akkor ő zavarodott össze teljesen. Fáradtan kullogtam haza és a délutánon agyaltam. Valahogy mindig ott lyukadtam ki, hogy azon gondolkodom, hogyan lehetne megszökni. Az idő túl gyorsan telt, miközben ettem, olvastam, rajzoltam és ilyesmi. Fél háromkor erőt vettem magamon és lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Rózsaszín cuccom egy sál volt összesen. Mivel partyra vagy mire? megyek, ezért normálisan felöltöztem. Fehér, pántos ruhát vettem fel, a derekamra kötöttem a sálat, Cathynél találtam egy illő nyakláncot és rózsaszínű cipőt. A hajamat kiengedtem és kész is voltam. A ulihoz vezető úton eléggé fújt a szél. Mire odaértem, Lináék már ott voltak. Most nem egy Cabrio-val, hanem egy Limuzinnal!!! mentünk. Lina a reggeli cuccát viselte, Melinda és Melani ugyanolyan pánt nélküli rózsaszín ruhában voltak, míg Elle egy rózsaszínű felsőben és egy fehér nadrágban. Észrevettem, hogy a többiek (értsd: Lina, Melinda, Melani) furán néznek rá és sugdostak is egymásnak valamiket. Ellet ez látszólag nem zavarta, de azért kíváncsi voltam, vajon igazából mit gondol.
15 perces kocsikázás után szálltunk ki. Nos, ez nem olyan palota volt, mint Melaniék háza, hanem valami hatalmas épület. Csengetett Lina és Mark nyitotta is az ajtót.
-Helló csajok! Végre megjöttetek! A többiek már negyed órája itt vannak.
Végigmértem Markot. Közép termetű, barna szemű és barna hajú volt. Farmert és valami krixkrax mintás pólót viselt. Kezében sör volt és elég jókedvűnek tűnt. Miközben bevezetett minket, én csak ámultam és bámultam. A ház tele volt technikai dolgokkal, az egész ház tágas volt és nagyon szépen berendezett. Azonban az, hogy tágas volt, hátrányára is vált, mert így olyan rideg lett. A többiek hatalmas tévé előtt ültek és játszottak, ordítottak és egymást püfölték. Legszívesebben sarkon fordultam volna és hazamegyek, de erőt vettem magamon és a többiek után én is leültem. Mivel más elfoglaltságom úgysem volt, ezért sorban végigmértem a fiúkat. Lan szőke tüsi hajú és kék szemű, igazi szőke herceg, akinek a mosolyától a lányok beájulnak. Ronknak is tüsi volt a haja, csak neki fekete és ő a rossz fiú szerepét játszotta. És végül Daniel, akinek furcsán volt felzselézve a barna haja. Mikor befejezték a játékot, leesett az állam attól, amit mondtak.
-Irány fürdőzni!
A fiúk azonnal elhúztak, én meg teljesen lefagytam.
-Jaj! Ezt is elfelejtettem mondani?-fordult hozzám Lina. Válaszoltam, de szerintem teljesen feleslegesen, mert rá volt írva az arcomra, mit gondolok.
-Igen!-hirtelen eszembe jutott valami.-Semmi baj! Én inkább elüldögélek addig. Tényleng!
-Nem, nem!-rázta a fejét Lina.-Várjunk csak! Azt hiszem, hoztam magammal még egy fürdőruhát.-mondta, majd a táskájából előhúzott valami nagyon rózsaszín és nagyon csillogó cuccot.
-Tessék! Öltözzünk!-ezzel maga után húzott. Belökdösött a mosdóba, én meg lebénultam. Kizárt! Kizárt és kizárt!
-Siess! Én is öltöznék!-ordította be Lina. Önkéntelenül öltözni kezdtem, de a ruhámat is visszavettem. Rég éreztem ilyen idiótán magam. Mikor végeztem, Lina is gyorsan átöltözött. Rajta is rózsaszín volt, sőt a többi lányon is, akik már a medencében voltak. Most jut eszembe! Medence! Markéknak még belső medencéjük is van!
-Violet!-kiáltott oda nekem Lan. Fura, eddig szinte nem is szóltak hozzám.-Gyere! Velem leszel!
-He?-reagáltam tökéletes intelligenciámról téve tanúságot.
-Gyere be a vízbe!-ismételte. Ekkor vettem észre, hogy mindenki engem néz.
-Oké!-nyögtem és levettem a ruhámat. Na és most jegyezzük meg, hogy rühellem az ilyen fürdőruhákat. Először: csilivili! Másodszor: elég keveset takaró. És harmadszor: kényelmetlen, rossz anyagú és bla bla bla...
Miközben hajtogattam a ruhámat, hirtelen két kéz kapott el hátulról és dobott be a medencébe. Szeretem a vizet, de az ilyen klóros mű vizet nem. Miután bedobott, utánam is ugrott Lan. Ki más? Nagy nehezen kiküzdöttem magam a medence szélére és pihentem egy kicsit, plusz próbáltam levegőhöz juttatni a tüdőmet. Ekkor éreztem valamit a lábaim között, és a következő pillanatban Lan nyakában ültem.
-Gyerünk! Játszunk!-obégatta és erősen tartott, hogy ne tudjak lemászni.
-Oké!-egyeztek bele a többiek és mindenki párokba rendeződött. Ugye én és Lan, Rock és Lina, Melani és Mark, Melinda és Daniel. Ekkor tűnt fel, hogy Elle nincs a medencében. Körbenéztem és meg is találtam. Egy széken ült és olvasott. Mivel Lina épp a közelemben volt, Megkérdeztem:
-Lina! Elle?
-Meg van fázva-mondta és megvonta a vállát. Én miért nem tudtam valami ilyesmit kitalálni? kérdeztem magamtól dühösen. Miközben magamban morogtam, elkezdődött a játék. A lényeg: lány a fiú nyakában ül és megpróbálja a többi párost elborítani. És amilyen az én szerencsém, miközben elbambultam, beleborítottak a vízbe. Visszakászálódtam Lan nyakába és a harci kiáltása után megrohamoztuk Melanit és Markot. Melani megragadott és jobbra rántott, én meg hirtelen ötlettől vezérelve szintén elrántottam abba az irányba. Míg én megtartottam az egyensúlyom, ő a vízbe esett. Közben Lan kibuktatta valahogy Markot, úgyhogy ő is a víz alá merült. A szemem sarkából észrevettem, hogy Lina lerántja Melindát Daniel nyakából. Szembefordultunk Linával és Rockkal. Egyszerre indultunk meg. Komolyan valami háborús jelenetnek is beillett volna, mert Lan és Rock harciasan ordítottak, én meg Linával néztem farkasszemet. Miközben előrehajolt, hogy elérjen, súgott valamit Rocknak. Megfogta a vállam és én is az övét. És mikor láttam, hogy Rock hirtelen oldalra lép, rájöttem mit eszelt ki Lina. Mielőtt azonban valóra is válthatta volna a tervét, én előztem meg és löktem a vízbe. Lina terve az volt, hogyha Rock gyorsan odébblép, nem tudok azonnal kapcsolni és ő leránthat. Én azonban meghiúsítottam ezt, így most ő volt a vízben és nézett fel rám villámló tekintettel.
Volt valami különös abban, hogy így rájöttem, Lina mit sütött ki. Erről egy elsős sztorim jut eszembe. Az osztálytársaim megpróbáltam mindig keresztbe tenni nekem, amikor csak alkalmuk adódott rá. Rajzóra volt, én kimentem memosni a kezem, mert mozaikot ragasztottunk és tiszta ragacs lett. Mikor visszamentem a terembe, épp leültem volna, mikor valami halk kis hang szólalt meg a fejemben, hogy ne tegyem. Most is ugyanezt éreztem. Biztos valami hatodik érzék. A sztori vége az volt, hogy állva maradtam, mire a tanár megkérdezte, hogy miért nem ülök le, mire azt feleltem, hogy nem lehet. Biztos azt hitte, hogy félek a széktől, vagy valami ilyesmi, ezért odajött és leült, hogy bebizonyítsa, ebben semmi félelmetes sincs. Ám mikor fel akart állni, nem tudott. Lefogta a széket és nagy erővel gyorsan felállt, ám a nadrágja hátsó része ott maradt. Kiderült, hogy a mögöttem ülő fiúknak "borult ki" (na persze!) a ragasztója, csak nem vették észre (és megint csak na persze!). Az álmodozásból ideje volt feleszmélnem, mert újabb háború indult. Ez így volt egy jó ideig. Ezután bementünk, pizzát ettünk és a többiek beszélgettek, röhögtek, én meg csendben ültem. Valami súlyosat éreztem a vállamon és odanézve megállapítottam, hogy Lan karolt át. Kibújtam a karjából és felálltam. Linához fordultam.
-Lina! Nem akarunk menni?
-Mi? Már?-nézett rám hitetlenkedve.
-9 óra-mondtam.
-Ja, épp ez az!-szóltak közbe a fiúk.-Ilyen korán!?
-Igen!-mondtam határozottan.
-Felőlem!-vont vállat Lina.-Én viszont maradok!
Aha! Ezzel tudomásomra hozta, hogy ne számítsak rá, hogy hazafuvaroznak. Felőlem aztán! Megfordultam és kinyitottam az ajtót.
-Sziasztok!-köszöntem el, majd kiléptem és becsaptam magam mögött az ajtót.
Hideg szél fújt. Útnak indultam és egyre jobban fáztam. Ám most jött csak a java, mert egy dörrenés után lezúdult az ég. Olyan eső szakadt a nyakamba, hogy az orromig alig láttam a kivilágított utcán. Ám csak volt kivilágított, mert hirtelen minden lámpa kikapcsolt és sötétség borította be a tájat, amit csak egy egy villám tört meg. Féltem? Igen, mindenféleképpen féltem. Féltem, hogy eltévedek, hogy megtámadnak, vagy ha haza is kerülök, olyan megfázást kapok, hogy jaj. És miközben magamban morogtam, jártam az utcákat. Hogy teljesen boldog legyek, közben meg reszkettem, mint a nyárfalevél. Szerintem közben a könnyeim is megeredtek, bár ez nem biztos, mivel nem bírtam az esőtől megállapítani. Kocsival se egy perc volt az út, de így gyalog, viharban, világítás nélkül iszonyatosan hosszú volt. Közben azonban legalább volt időm gondolkodni. És jó sok dolog volt, amin járt az agyam. Első: merre van az út haza? Második: mi a fenéért mentem egyáltalán el? Harmadik: egy barátnő nem utánam jött volna?(értsd: Lina) A kérdéseim áradatában valami elhatároztam. Nem fogok magamban siránkozni, hanem megpróbálok barátokat szerezni! Nem fog érdekelni Lina! Lehet hogy megszólított, hogy "felkarolt", de én nem hagynám, hogy a barátnőm egyedül mászkáljon a viharban.
Ekkor egy ismerős épületet pillantottam meg egy villám fényénél. A suli! Na végre! Innen már tudom az utat! Ezt már szinte futva tettem meg. A ház ajtaját nagy nehézségek árán nyitottam ki, mivel az ujjaim teljesen lefagytak. Benyitottam, majd beléptem és bezártam magam mögött az ajtót.
Ekkor egy kis kimaradás, majd arra ébredtem, hogy a nappaliban a kanapén fekszek. Valahonnan lépéseket hallottam és megszólalt fölöttem Cathy.
-Letti, hogy vagy?
-Mi történt?-hallottam az éppen suttogásnál hangosabb hangom.
-Hát, miután becsuktad az ajtót, elájultál. Mi történt?
-Izé..,köszi, hogy felraktál ide- mondtam és megpaskoltam a kanapét.-Igazából csak annyi, hogy gyalogolnom kellett egy kicsit a viharban és biztos amiatt ájultam el, hogy megérkeztem.
Láttam Cathy arcán, hogy nem igazán érti, ezért elmagyaráztam.
-Tudod, kicsit bepánikoltam és szerintem a megkönnyebbülés túl erős éd gyors volt, mikor végre biztonságba jutottam és lehet hogy ez nekem kicsit sok volt így mára. Fáradt vagyok, úgyhogy inkább lefekszem!-mondtam és fel is pattantam, ami rossz ötlet volt, mert ha Cathy el nem kap, újra a földön kötök ki. Megszédültem. Cathy feltámogatott a lépcsőn, majd elköszönt. Hosszú volt a napom. Most ezt mind leírtam és már ragad le a szemem. Jó (hosszú) éjszakát!
Hozzá kell tennem, hogy míg én ezen morfondíroztam, ő dumált nekem. Erre is csak akkor jöttem rá, mikor valaki a nevemet mondta. Vagy inkább ordította. Mondanom se kell, hogy Lina volt, akit igencsak felbosszantottam az elbambulásommal. Miután sikerült felhívnia magára a figyelmemet, újra belefogott a dumálásba.
-Szóval háromkor megyünk, rendben?
-Mi? Hova?-kérdeztem. A francba! Már megint gőzöm sincs mit mondott az előbb!
-Hát Melanival, Melindával és Ellel Markékhoz. Ott lesz Lan, Daniel és Rock is. Rendben?-kérdezte újra, eléggé türelmetlenül. Először azonnal rá akartam vágni, hogy nem, de aztán átgondoltam. Linán kívül senki nem törődik itt velem, úgyhogy miért ne? Bár nem igazán volt kedvem hozzá, lassan bólintottam és próbáltam vidáman válaszolni.
-Persze! Innen a sulitól indulunk?
-Igen, majd felveszlek titeket. El ne késs!-mondta még, majd a helyére libegett abban a szemetbántószínű ruhájában. Egyébként elfelejtettem, hogy a tesi elmaradt és ez a kis szóváltás a következő óra előtt játszódott le köztünk, ami matek volt. Vááá!!! Matek!!! Leültem a helyemre és mikor becsapódott az ajtó, felnéztem. A tanárnő szeme villogott-irtó dühösnek nézett ki- és mikor pont fel akartunk állni, elordította magát.
-Leülni! Lapot elő! Csend legyen, mert aki megszólal, azonnal kapja a karót!-Húúú! Elég ijesztően festett. Mivel senkinek nem volt kedve egyest kapni, ezért csöndben szedtünk elő lapot és kezdtünk neki körmölni a feladatokat, amiket közben elkezdett diktálni. Óra végéig kiosztott 5 egyest. Kapott Lan, Mark, Daniel, Rock és Sophie. Bár az egyest megúsztam, a kezemet nem bírtam megmozdítani. Az ezután következő nyelvtan, infó és rajz nekem azzal telt, hogy az ujjaimat próbáljam mozgásra bírni. Két új tanárt is megismertem. Az infótanár elég öreg, míg a rajztanár fiatalabb férfi volt. Az előbbi konkrétan bealudt az órán, az utóbbinak meg beleordibáltak a beszédébe, ha meg nem, akkor ő zavarodott össze teljesen. Fáradtan kullogtam haza és a délutánon agyaltam. Valahogy mindig ott lyukadtam ki, hogy azon gondolkodom, hogyan lehetne megszökni. Az idő túl gyorsan telt, miközben ettem, olvastam, rajzoltam és ilyesmi. Fél háromkor erőt vettem magamon és lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Rózsaszín cuccom egy sál volt összesen. Mivel partyra vagy mire? megyek, ezért normálisan felöltöztem. Fehér, pántos ruhát vettem fel, a derekamra kötöttem a sálat, Cathynél találtam egy illő nyakláncot és rózsaszínű cipőt. A hajamat kiengedtem és kész is voltam. A ulihoz vezető úton eléggé fújt a szél. Mire odaértem, Lináék már ott voltak. Most nem egy Cabrio-val, hanem egy Limuzinnal!!! mentünk. Lina a reggeli cuccát viselte, Melinda és Melani ugyanolyan pánt nélküli rózsaszín ruhában voltak, míg Elle egy rózsaszínű felsőben és egy fehér nadrágban. Észrevettem, hogy a többiek (értsd: Lina, Melinda, Melani) furán néznek rá és sugdostak is egymásnak valamiket. Ellet ez látszólag nem zavarta, de azért kíváncsi voltam, vajon igazából mit gondol.
15 perces kocsikázás után szálltunk ki. Nos, ez nem olyan palota volt, mint Melaniék háza, hanem valami hatalmas épület. Csengetett Lina és Mark nyitotta is az ajtót.
-Helló csajok! Végre megjöttetek! A többiek már negyed órája itt vannak.
Végigmértem Markot. Közép termetű, barna szemű és barna hajú volt. Farmert és valami krixkrax mintás pólót viselt. Kezében sör volt és elég jókedvűnek tűnt. Miközben bevezetett minket, én csak ámultam és bámultam. A ház tele volt technikai dolgokkal, az egész ház tágas volt és nagyon szépen berendezett. Azonban az, hogy tágas volt, hátrányára is vált, mert így olyan rideg lett. A többiek hatalmas tévé előtt ültek és játszottak, ordítottak és egymást püfölték. Legszívesebben sarkon fordultam volna és hazamegyek, de erőt vettem magamon és a többiek után én is leültem. Mivel más elfoglaltságom úgysem volt, ezért sorban végigmértem a fiúkat. Lan szőke tüsi hajú és kék szemű, igazi szőke herceg, akinek a mosolyától a lányok beájulnak. Ronknak is tüsi volt a haja, csak neki fekete és ő a rossz fiú szerepét játszotta. És végül Daniel, akinek furcsán volt felzselézve a barna haja. Mikor befejezték a játékot, leesett az állam attól, amit mondtak.
-Irány fürdőzni!
A fiúk azonnal elhúztak, én meg teljesen lefagytam.
-Jaj! Ezt is elfelejtettem mondani?-fordult hozzám Lina. Válaszoltam, de szerintem teljesen feleslegesen, mert rá volt írva az arcomra, mit gondolok.
-Igen!-hirtelen eszembe jutott valami.-Semmi baj! Én inkább elüldögélek addig. Tényleng!
-Nem, nem!-rázta a fejét Lina.-Várjunk csak! Azt hiszem, hoztam magammal még egy fürdőruhát.-mondta, majd a táskájából előhúzott valami nagyon rózsaszín és nagyon csillogó cuccot.
-Tessék! Öltözzünk!-ezzel maga után húzott. Belökdösött a mosdóba, én meg lebénultam. Kizárt! Kizárt és kizárt!
-Siess! Én is öltöznék!-ordította be Lina. Önkéntelenül öltözni kezdtem, de a ruhámat is visszavettem. Rég éreztem ilyen idiótán magam. Mikor végeztem, Lina is gyorsan átöltözött. Rajta is rózsaszín volt, sőt a többi lányon is, akik már a medencében voltak. Most jut eszembe! Medence! Markéknak még belső medencéjük is van!
-Violet!-kiáltott oda nekem Lan. Fura, eddig szinte nem is szóltak hozzám.-Gyere! Velem leszel!
-He?-reagáltam tökéletes intelligenciámról téve tanúságot.
-Gyere be a vízbe!-ismételte. Ekkor vettem észre, hogy mindenki engem néz.
-Oké!-nyögtem és levettem a ruhámat. Na és most jegyezzük meg, hogy rühellem az ilyen fürdőruhákat. Először: csilivili! Másodszor: elég keveset takaró. És harmadszor: kényelmetlen, rossz anyagú és bla bla bla...
Miközben hajtogattam a ruhámat, hirtelen két kéz kapott el hátulról és dobott be a medencébe. Szeretem a vizet, de az ilyen klóros mű vizet nem. Miután bedobott, utánam is ugrott Lan. Ki más? Nagy nehezen kiküzdöttem magam a medence szélére és pihentem egy kicsit, plusz próbáltam levegőhöz juttatni a tüdőmet. Ekkor éreztem valamit a lábaim között, és a következő pillanatban Lan nyakában ültem.
-Gyerünk! Játszunk!-obégatta és erősen tartott, hogy ne tudjak lemászni.
-Oké!-egyeztek bele a többiek és mindenki párokba rendeződött. Ugye én és Lan, Rock és Lina, Melani és Mark, Melinda és Daniel. Ekkor tűnt fel, hogy Elle nincs a medencében. Körbenéztem és meg is találtam. Egy széken ült és olvasott. Mivel Lina épp a közelemben volt, Megkérdeztem:
-Lina! Elle?
-Meg van fázva-mondta és megvonta a vállát. Én miért nem tudtam valami ilyesmit kitalálni? kérdeztem magamtól dühösen. Miközben magamban morogtam, elkezdődött a játék. A lényeg: lány a fiú nyakában ül és megpróbálja a többi párost elborítani. És amilyen az én szerencsém, miközben elbambultam, beleborítottak a vízbe. Visszakászálódtam Lan nyakába és a harci kiáltása után megrohamoztuk Melanit és Markot. Melani megragadott és jobbra rántott, én meg hirtelen ötlettől vezérelve szintén elrántottam abba az irányba. Míg én megtartottam az egyensúlyom, ő a vízbe esett. Közben Lan kibuktatta valahogy Markot, úgyhogy ő is a víz alá merült. A szemem sarkából észrevettem, hogy Lina lerántja Melindát Daniel nyakából. Szembefordultunk Linával és Rockkal. Egyszerre indultunk meg. Komolyan valami háborús jelenetnek is beillett volna, mert Lan és Rock harciasan ordítottak, én meg Linával néztem farkasszemet. Miközben előrehajolt, hogy elérjen, súgott valamit Rocknak. Megfogta a vállam és én is az övét. És mikor láttam, hogy Rock hirtelen oldalra lép, rájöttem mit eszelt ki Lina. Mielőtt azonban valóra is válthatta volna a tervét, én előztem meg és löktem a vízbe. Lina terve az volt, hogyha Rock gyorsan odébblép, nem tudok azonnal kapcsolni és ő leránthat. Én azonban meghiúsítottam ezt, így most ő volt a vízben és nézett fel rám villámló tekintettel.
Volt valami különös abban, hogy így rájöttem, Lina mit sütött ki. Erről egy elsős sztorim jut eszembe. Az osztálytársaim megpróbáltam mindig keresztbe tenni nekem, amikor csak alkalmuk adódott rá. Rajzóra volt, én kimentem memosni a kezem, mert mozaikot ragasztottunk és tiszta ragacs lett. Mikor visszamentem a terembe, épp leültem volna, mikor valami halk kis hang szólalt meg a fejemben, hogy ne tegyem. Most is ugyanezt éreztem. Biztos valami hatodik érzék. A sztori vége az volt, hogy állva maradtam, mire a tanár megkérdezte, hogy miért nem ülök le, mire azt feleltem, hogy nem lehet. Biztos azt hitte, hogy félek a széktől, vagy valami ilyesmi, ezért odajött és leült, hogy bebizonyítsa, ebben semmi félelmetes sincs. Ám mikor fel akart állni, nem tudott. Lefogta a széket és nagy erővel gyorsan felállt, ám a nadrágja hátsó része ott maradt. Kiderült, hogy a mögöttem ülő fiúknak "borult ki" (na persze!) a ragasztója, csak nem vették észre (és megint csak na persze!). Az álmodozásból ideje volt feleszmélnem, mert újabb háború indult. Ez így volt egy jó ideig. Ezután bementünk, pizzát ettünk és a többiek beszélgettek, röhögtek, én meg csendben ültem. Valami súlyosat éreztem a vállamon és odanézve megállapítottam, hogy Lan karolt át. Kibújtam a karjából és felálltam. Linához fordultam.
-Lina! Nem akarunk menni?
-Mi? Már?-nézett rám hitetlenkedve.
-9 óra-mondtam.
-Ja, épp ez az!-szóltak közbe a fiúk.-Ilyen korán!?
-Igen!-mondtam határozottan.
-Felőlem!-vont vállat Lina.-Én viszont maradok!
Aha! Ezzel tudomásomra hozta, hogy ne számítsak rá, hogy hazafuvaroznak. Felőlem aztán! Megfordultam és kinyitottam az ajtót.
-Sziasztok!-köszöntem el, majd kiléptem és becsaptam magam mögött az ajtót.
Hideg szél fújt. Útnak indultam és egyre jobban fáztam. Ám most jött csak a java, mert egy dörrenés után lezúdult az ég. Olyan eső szakadt a nyakamba, hogy az orromig alig láttam a kivilágított utcán. Ám csak volt kivilágított, mert hirtelen minden lámpa kikapcsolt és sötétség borította be a tájat, amit csak egy egy villám tört meg. Féltem? Igen, mindenféleképpen féltem. Féltem, hogy eltévedek, hogy megtámadnak, vagy ha haza is kerülök, olyan megfázást kapok, hogy jaj. És miközben magamban morogtam, jártam az utcákat. Hogy teljesen boldog legyek, közben meg reszkettem, mint a nyárfalevél. Szerintem közben a könnyeim is megeredtek, bár ez nem biztos, mivel nem bírtam az esőtől megállapítani. Kocsival se egy perc volt az út, de így gyalog, viharban, világítás nélkül iszonyatosan hosszú volt. Közben azonban legalább volt időm gondolkodni. És jó sok dolog volt, amin járt az agyam. Első: merre van az út haza? Második: mi a fenéért mentem egyáltalán el? Harmadik: egy barátnő nem utánam jött volna?(értsd: Lina) A kérdéseim áradatában valami elhatároztam. Nem fogok magamban siránkozni, hanem megpróbálok barátokat szerezni! Nem fog érdekelni Lina! Lehet hogy megszólított, hogy "felkarolt", de én nem hagynám, hogy a barátnőm egyedül mászkáljon a viharban.
Ekkor egy ismerős épületet pillantottam meg egy villám fényénél. A suli! Na végre! Innen már tudom az utat! Ezt már szinte futva tettem meg. A ház ajtaját nagy nehézségek árán nyitottam ki, mivel az ujjaim teljesen lefagytak. Benyitottam, majd beléptem és bezártam magam mögött az ajtót.
Ekkor egy kis kimaradás, majd arra ébredtem, hogy a nappaliban a kanapén fekszek. Valahonnan lépéseket hallottam és megszólalt fölöttem Cathy.
-Letti, hogy vagy?
-Mi történt?-hallottam az éppen suttogásnál hangosabb hangom.
-Hát, miután becsuktad az ajtót, elájultál. Mi történt?
-Izé..,köszi, hogy felraktál ide- mondtam és megpaskoltam a kanapét.-Igazából csak annyi, hogy gyalogolnom kellett egy kicsit a viharban és biztos amiatt ájultam el, hogy megérkeztem.
Láttam Cathy arcán, hogy nem igazán érti, ezért elmagyaráztam.
-Tudod, kicsit bepánikoltam és szerintem a megkönnyebbülés túl erős éd gyors volt, mikor végre biztonságba jutottam és lehet hogy ez nekem kicsit sok volt így mára. Fáradt vagyok, úgyhogy inkább lefekszem!-mondtam és fel is pattantam, ami rossz ötlet volt, mert ha Cathy el nem kap, újra a földön kötök ki. Megszédültem. Cathy feltámogatott a lépcsőn, majd elköszönt. Hosszú volt a napom. Most ezt mind leírtam és már ragad le a szemem. Jó (hosszú) éjszakát!
vihar: festeni szép, sétálni: brrr
Lina: legszívesebben megtépném
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése