2012. augusztus 22., szerda

szeptember 3. (csütörtök)

Ahhoz képest, hogy a tegnapi napom szörnyű volt, a mai összehasonlíthatatlanul, fényévekkel jobb volt.Reggel müzlit ettem és az ablakon kinézve láttam, hogy csepereg az eső. Eszembe jutott, hogy nem tudom, hol az ernyőm, ezért hajrá! elkezdtem mindent feltúrni utána. Mindenhol kerestem, de mintha a föld nyelte volna el. Belenyugodva a vereségbe, inkább a kedvenc kapucnis pulcsimat vettem fel a pólómra. Mire a farmerom is megtaláltam, elég késő lett. Szedtem a lábam a sulihoz, így csengő előtt 5 perccel sikerült beérnem. Az osztályban lehúztam a kapucnimat és leültem a helyemre. Arra kaptam fel a fejem, hogy valaki megszólított.
-Szia! Violet igaz?
-Öhöm!-nyekegtem.
-Én Angelina Hearn vagyok. Mondd csak, szavaztál már?
-Szavazni?-kérdeztem összezavarodva.-Mire?
-Hát a teremdekorációra! Ezen a papíron kell bejelölnöd a neked tetszőt és abba a dobozba bedobni!-a kezembe nyomott egy papírcetlit, majd a tanáriasztalon egy dobozra mutatott.
-Öhm..Értem. Köszi Angelina.
-Szívesen Drágám! Szólíts csak Linának.-ezzel a helyére libegett, én meg a cetlit kezdtem tanulmányozni. Mintha a gondolataimat találta volna ki az ofő az egyik ponttal! Ez így hangzott: természet (pl.:kisállatok, tájkép). A többi pedig:
  • mesefigurák
  • színészek, énekesek
  • ruhák
  • motorok, autók
Persze a természeteset jelöltem be, bár a mesefigurák is tetszett, ezért azelé is tettem kis X-et. Miután bedobtam a dobozba, a helyemre mentem és pont ekkor csukódott a fizikatanár háta mögött az ajtó. Jól szemügyre tudtam venni. Közép termetű, rövid szőke hajú, fiatal nő volt. Csendet kért és elkezdte mondani, amit minden tanár: viselkedés, szorgalom, sok tanulás ..bla..bla. Mikor a dumája végére ért, szabad foglalkozást engedett és leült valamit írni. Csengőkor kiment a teremből és helyette az ofő jött be.
-Na! Szavazott már mindenki?
-Igen! Igen!
-Rendben! Akkor most elviszem a dobozt és valamelyik szünetben hozom az eredményt.
Ő is kiment és a helyére bejött egy nagyon magas, nagyon rövid hajú középkorú nő.
-Sziasztok! Gondolom már mindenkitől végighallgattátok, hogy: legyetek jobbak, szorgalmasabbak ..bla..bla..-ezt eltalálta-Úgyhogy nem ismétlem őket. Menjünk fel a nyelvi előadóba és nézzünk inkább valami filmet. Gyerünk!-mondta, mikor senki nem mozdult. Amikor a tanárnő mellé értem, megállított.
-Te vagy az új diák, ugye?
-Igen, Violet Ark.
-Ha nem bánod, hogy nem nézed a filmet, kérlek beszélgess velem egy kicsit!-ezután bekapcsolt valamit a többieknek, majd a folyosón leült egy padra és intett, hogy üljek le mellé. Olyanokat kérdezett, hogy: milyen könyveket olvastál?, melyik a kedvenced?, melyik író a kedvenced?...
Mivel dupla irodalomóránk volt, így kis szünet után folytatódott a filmnézés, nekem meg a kikérdezés. Mire végre megszólalt a csengő, a tanárnő otthagyott és a tanári felé menetelt. Most franciánk következett, majd tesi, angol, matek.
Francián a saját termünkben voltunk, angolon viszont a nyelvi előadóban. Franciára járt a 3szőke lány (köztük Linával) és a vörös az első padsorból, és a vörös hajú fiú is, aki előttem ül. A tanárnő elég alacsony és vékony, de nagyon szigorú tekintetű. A francia nyelv szépségéről és nehézségéről papolt egész órán. Ezután tesi jött. Az öltöző felé menet csatlakozott hozzám Lina és a barátnői.
-Szia Violet! Bemutatom neked Melani Rance-t és Melinda Pry-t!-itt a két szőkeségre mutatott.-És ő itt Elle Oken!-ezzel a vörös hajú lány felé intett.
-Sziasztok!
-Hogy tetszik itt neked?
-Nagyon szép suli és a tanárok is rendesek.
-Á, ez remek! Reggel láttam, hogy elég vizes a pulcsid. Csak nem esernyő nélkül jöttél?
-De. Nem találtam otthon az ernyőmet-mondtam. Fogalmam se volt, hova akar kilyukadni.
-Szóval nem találtad-motyogta, majd hirtelen felvidult.-Mit szólnál hozzá, ha délután elmennénk vásárolgatni? Szeretnék venni pár cipőt és vehetnénk neked is esernyőt.
-Rendben-egyeztem bele.
-Mondjuk 3-kor találkozhatnánk itt, a suli előtt. Okés?
-Igen, persze.
-Rendicsek.
Ekkor vettem észre, hogy már az öltöző előtt állunk. Bementek és én is utánuk. Mire átöltöztünk, a tanárnő is megérkezett. Kimentünk a suli elé, ahol már elállt az eső és bemelegítőkör után még két kört futottunk, majd a belső udvarra mentünk.
-Rendben. Távolat fogtok ugrani. Először nekifutásból, majd egy helyből. Álljatok sorba és hajrá!
Legelől Melani és Melinda volt, utánuk Elle, majd Lina. Ő mielőtt ugrott volna, odaszólt nekem.
-Ezt figyeld!-majd nekifutott és tényleng jó nagyot ugrott. Mikor visszasétált a sorba, hátravetette hosszú szőke haját. Most én következtem. Energikusan nekifutottam és ugrottam. Kétlábra érkeztem és kiléptem a homokból. Hozzám fordult a tanárnő.
-Ez ugrás volt a javából! Nem néztem volna ki belőled. Gratulálok!
-Köszönöm-motyogtam. Láttam, hogy Lina majd' felrobban a dühtől, de mosolyt erőltetett magára, ami így inkább vicsorgásnak tűnt.
Óra után átöltöztünk és a nyelvi előadóba mentünk. A tanárnő, aki az ajtón belépett elég alacsony volt, göndör szőke haja a válláig ért és nagy zöld szemei voltak.
-Látom itt a gyerekek szeretnek maguk helyet foglalni, ám én vagyok a tanár és ezért az én feladatom az ülésrend kialakítása. Megkérnék mindenkit, hogy álljon fel!-egyébként, csakhogy tisztázzuk, a teremben hármas padok voltak és két pad volt egymás mellett.
-Az első padban Rock-Lina-Lan, a mellette lévőben Mark-Melani-Daniel foglal helyet. A következő sorban Sypen-Elle-Ty, mellettük Tynor-Melinda-Hyen. Az utolsó sorban pedig Dorothy-Sophie-Violet, mellettük meg Benjamin. És kérek mindenkit, hogy ne változtassa a helyét!
Ezután elkezdte a tanárok szokásos dumáját év elején. Én eközben megnézhettem a két padtársamat. Sophie volt az, aki múltkor annyira örült a tesióra elmaradásának, Dorothy meg, aki morcogott miatta. Sophie rövid fekete haja az arcába lógott és Dorothy fürtjei is most szabadon szálltak. Mikor a tanár elkezdett beszélni, ők is azonnal pusmogni kezdtek. Az óra végeztével a tantermünkbe mentünk matekra. Becsengő előtt pár perccel az ofő állt meg az ajtóban.
-Megvan az eredmény!-kiáltotta.-1ponttal győzőtt: a természet!
-Mi???-volt erre a válasz. Leginkább Lina, Melani, Melinda és a hátsó sorban ülő fiúk voltak felháborodva.
-Ez nem igaz! Ki szavazott ilyen idiótaságra?-kérdezgették morogva. Az ofő azonban csendet parancsolt.
-Először is le kell szedni a mostani képeket. Szerdáig mindenkinek feladata természethez kapcsolódó posztereket, képeket gyűjteni és szerdán ezeket elhozni. Osztályfőnökin elkezdjük felrakosgatni őket. További jó napot!-kívánással itthagyta az osztályát. Ám mielőtt becsukódhatott volna mögötte az ajtó, visszajött.
-Valamit elfelejtettem. Ellenőrzőre mindenki hoz szerdára 200forintot!
Mikor az ofő kiment, megjelent a matektanár. Ismételgettünk és a tanárnőnek 15 perccel csengő előtt mennie kellett, úgyhogy mi is szabadok voltunk. Mikor összepakoltam, Lina kiáltott vissza az ajtóból.
-Akkor 3-kor itt talizunk! Szia!
-Helló!

Lassan én is hazaértem. Kerestem valamit ebédre, majd a szobámba mentem. Képeket kerestem a teremdekorációhoz. 14.30.kor elkezdtem készülődni és 45-kor el is indultam. Hagytam Cathynak üzenetet, hogy majd jövök. Mikor a suli elé értem, Ellet már ott találtam.
-Szia!-köszöntem rá.
-Szia!
Kis ideje ácsorogtunk ott némán, mikor befordult egy fekete cabrio a suli elé.
-Sziasztok! Szálljatok be!-integetett Lina az anyósülésről.-Sajnos Melinda nem tud jönni, mert fodrászhoz kell mennie, de így is jól fogunk szórakozni!-mesélte az úton.-Még beugrunk Melaniért!-mondta, mikor megálltunk egy csilivili 'palota' előtt.
-Helló!-ugrott be Melani.-Mehetünk is!
Az úton végig Lina és ők dumáltak. Egyébként elfelejtettem említeni, hogy egy fekete napszemüveges, zakós férfi vezetett. Meg is kérdeztem Ellet, hogy ki ez.
-Lináék inasa-válaszolta suttogva. Inaaas??? Erre elkerekedett a szemem. Ez komoly?! Mikor kiszálltunk a flancos kocsiból egy elég nagy üzlet előtt találtam magam.
-Ez a legnagyobb a környéken-mondta Lina.-Általában messzebbről hozatjuk a ruhákat, de néha ezzel is be kell érni-folytatta, majd a haját hátravetve bement az üzletbe.
Bementünk a cipőkhöz és én majdnem elaludtam azalatt a pár óra alatt, míg Lina cipőt próbált. Ezután vettem egy sötétkék, csillagos esernyőt, majd a kijárathoz mentünk. Az órám szerint 7 óra volt, de én úgy éreztem, hogy heteket töltöttünk ott. Először leraktuk Melanit, majd Ellet és Lina tőlem is kérdezte, hol lakom.
-Nagyon rendes vagy Lina, hogy haza akarsz vinni, de én jobban örülnék, ha leraknál a sulinál. Szerintem ennyi ülés után jót fog tenni egy kis séta.
-Biztos?-kérdezte, miközben szerintem magában azt mérlegelte, vajon ép elméjű vagyok e.
-Persze, köszi-mondtam és mivel épp a sulinál voltunk, ezért kiszálltam. Mikor elhajtott a kocsi, integettem utánuk, majd hazaindultam. Otthon a konyhába mentem, kezet mostam és vacsi közben Cathyvel beszéltem.
-Szóval vásárolni voltatok?-kérdezte.
-Igen, de kizárt, hogy többet elmenjek. Inkább barátok nélkül halok meg, de több vásárlást velük nem bírok ki.
-Értem.
Ezután lezuhanyoztam, felmentem a szobámba és bepakoltam holnapra. Most, hogy visszagondolok arra, hogy mit írtam, mielőtt elmentem itthonról belátom, hogy tévedtem. Bár tényleng jó napom volt, nem olyan barátnőről álmodoztam, mint Lina. Szerintem egyáltalán nem hasonlítunk. Például engem nem érdekelnek a ruhák, sem a terendekoráció. (Ha mégis, akkor sem ruhákat, cipőket tennék ki, mint ő.) Na hagyjuk! Örülök, hogy valaki egyáltalán megszólított. Jó éjt!

napom: :)
vásárlás: :( soha többet

2012. augusztus 9., csütörtök

szeptember 2.(szerda)

Reggel 7-kor csörgött az órám. Először azt sem tudtam, hol vagyok, mert az álmomtól összezavarodtam. Ebben a tesitanár feje volt egy hatalmas pók feje helyén és ez a pók üldözött az iskolában fel-alá. Mikor kitisztult a fejem, nagyon lassan elért egy szó a tudatomig. Tesi! Tegnap a nagy unalmam közepette elfelejtettem összeszedni a tesicuccomat. Úgyhogy hajrá! Kipattantam és feltúrtam a ruháimat. Persze, hogy a legalján találtam meg a melegítőt és a fehér pólót. Beraktam őket egy szatyorba és be a táskámba. Magamra szedtem az ünneplőmet és lementem a konyhába. Az asztalon egy cetlit találtam:
Korán el kellett mennem. Van pár pogácsa a kenyértartóban. Jó napot, Letti! Üdv: Cathy
A pogácsákat megettem és az előszobába mentem. Beraktam a tornacipőmet a táskámba, felvettem az ünneplőcipőmet és kiléptem a szabadba. A kényelmetlen ünneplő ellenére elmosolyodtam. A nap ragyogóan sütött, az ég pedig gyönyörű kék volt. Miután bezártam a házat, ebben a szép időben indultam útnak. Néha, néha egy kis szellő fújt bele a hajamba és én boldogan értem az iskolához. Mivel az évnyitó helyszínéről nem emlékeztem semmiféle információra, az osztályterem felé vettem az irányt. Pár diák lődörgött a folyosón, de nem ismertem bennük az osztálytársaimra. A teremben hangos vita folyt valamiről.
-Márpedig most a lányokon a sor, hogy válasszanak!-kiabálta az egyik szőke lány. A másik két szőke mögötte helyeselt.-Úgy van! Úgy van!
-Na persze! És mit raktok majd ki? Cipős posztereket? Vagy valami nyálas film szereplőit? Haaa?-zendített rá a fiú kórus.
-Pont annyi beleszólásotok lesz, mint nekünk tavaly!-mondta a szőke lány.-Vagyis semennyi! Ti sem kérdeztetek meg minket, hát ne várjátok, hogy mi kikérjük a véleményeteket!
-Attól még bele fogunk szólni, ha érdekel, ha nem! Ha valami bénát raktok ki, ne csodálkozzatok, ha következő nap nem lesz ott!
-Nem meritek!-ordította a szőke lány.
-Gondolod?-csipkelődtek a fiúk. Nekem lassan kezdett leesni a dolog. Itt a terem dekorációról folyik a vita. Most néztem körül alaposabban. A falakon motoros, autós képek százai voltak felaggatva. Miközben gondolkoztam, tovább folyt a szóváltás.
-Szólni fogunk az ofőnek, ha le meritek szedni a képeket!
-Szóval azonnal mentek árulkodni, mi?!
-Na és aztán! Ti úgy játszotok, mi meg így! Tán gondod van vele?
-Te kis...-nem derült ki azonban, hogy mi lett volna a mondat vége, mert belépett az ofő.
-Indulás az udvarra!-adta ki az utasítást.-Egy-kettő!

Az évnyitó elég uncsi volt. Mikor végre vége lett, az öltözőbe mentünk. Ekkor tudatosult bennem, hogy mindenki ünneplőben van. Boggyos ujjú fehér ing és rajta ujjatlan ruha. Az utóbbi combközépig ért mindenkinek. Nagyon csinos volt.
Mikor átöltöztünk, berontott a tanárnő és az iskola elé parancsolt minket.
-Nemsokára erőnléti felméréseket fogunk végezni. Ebbe tartozik a felülés, fekvőtámasz és első sorban a futás. 3000 métert kell lefutni, minél gyorsabban. Az elkövetkező pár órán erre fogunk gyakorolni. Az iskolát körbefutni 500 méter, így ezt hatszor kell majd megtenni. Mindig először 1 bemelegítőkör, majd még annyi, amennyit mondok. Ma ez csak kettő lesz. Energikusan fussatok és ne álljatok meg. Indulás!
Mindenki lassan kocogni kezdett. Gyengém a hosszú futás. Sosem voltam jó benne. Egyébként mást-például magasat, távolat ugrani, tornázni, gyűrűzni, köteletmászni-tudok. Sőt, még van valami, ami nagyon megy. Rövid távon sprintelni.
Ilyeneken gondolkoztam, miközben végigfutottuk a távot. Ezután bementünk a tornaterembe. Nyújtottunk, erősítettünk. Kicsengő előtt pár perccel engedett el minket a tanárnő. Siettünk hát az öltözködéssel. Ezután töri jött. Vagyis jött volna, ha van tanár, de nem volt, amit, miután bementünk a terembe az ofő tudatott velünk. Azzal az ötlettel állt elő, hogy mivel ezután ofő jönne és neki most nincs órája, ezért előrébb hozhatnánk, így hamarabb szabadulunk. Ebbe hamar bele is egyezett az osztály. A napirenden lévő probléma a teremdekoráció volt. A fiúk azt hangoztatták egymást túlkiabálva, hogy a lányok olyan bénaságokat szeretnek, a lányok meg azt, hogy tavaly a fiúk díszítettek, most ők jönnek. Egyébként engem személy szerint nem érdekel. Ha nem valami irtó nagy idiótaságot akarnak, akkor nekem mindegy. Mellesleg én inkább cipők és motorok helyett cuki állatkák képét raknám ki, vagy tájképeket. Az elején még elég civilizáltan folyt a vita, de egyre jobban elfalyult. Mikor a tanárnak elege lett, elordította magát.
-Csendeeet!-na erre elhalgattak. Kikerekedett szemekkel bámultak a tanárra. Fogadni mernék, hogy teljesen elfelejtkeztek a jelenlétéről.
-Ide figyeljetek! Van egy ötletem, amit szerintem méltányosnak fogtok találni. Egyezzünk meg pár ötletben és ezeket bocsássuk szavazásra. Ami ötlet nyer, azt elfogadja és akadályozás helyett segít a létrehozásában mindenki. Így megfelelő?-erre elég halk, de igenlő válasz érkezett. Szerintem nagyon rendes az ofő, mert simán megtehetné, hogy egyszerűen kirak valamit, de nem, Ő inkább megkérdezi az osztályt. Mire beleegyeztek az ötletbe, ki is csengedtek. Pár perc alatt kiürült a terem. Kíváncsi vagyok, hova sietnek ennyire. Mikor már a házunk felé sétáltam nagyon elméláztam. Valahol egy macska nyávogott, messzibb kutyaugatás hallatszott. Az egyik pillanatban még függőlegesen álltam, a másikban meg hirtelen gyorsasággal közelítettem a földhöz és 1 másodperc alatt vízszintesben voltam. A térdem és az alkarom nagyon sajgott és én morogva felültem. Hogy lehetek olyan béna, hogy egy kiálló kőben elhasalok? Mire feltápászkodtam, elértem addig a pontig, hogy olyan béna embert, mint én, még nem hordott a hátán a Föld. Na jó, mostmár belátom, hogy ez egy kicsi túlzás volt, de akkor ebben teljesen biztos voltam. Hazavergődtem, kerestem valami krémet a térdemre és a karomra, majd morcosan leültem írni. És pont most jött meg Cathy. Micsoda időzítés! Na megyek, hátha ő fel tud vidítani.

Tévedés. Most még rosszabb a hangulatom. Mikor lementem Cathy elkezdett füstölögni.
-Ezek az elkényeztetett, felfuvalkodott libák! Voltam egy nőnél takarítani és mit mond nekem a lénya?! Hogy ne járjak a cuccainál, merthogy magánügy, meg mit todom én...! Mire mondtam neki, hogy nem szoktam, erre azt feleli, hogy hazudok, hívta az anyját és ő meg kirúgott. Ilyenkor én, szegény takarítónő mit kezdjek? Mit?- kérdezte megint alig hallhatóan Cathy és lerogyott egy székre. Nem igazán tudtam mit feleljek, ezért inkább csendben vacsorát készítettem. Most inkább nem írok többet, mert mérges vagyok. Jó éjt!
suli: :( elegem van
napom: :( most mindenből elegem van



2012. augusztus 7., kedd



Kémia előadói ülésrend

Ty-Tynor
Violet-Sypen
Hyen-Mark
Angelina-Dorothy
Benjamin-Rock
Sophie-Lan
Elle-Melinda
Melani-Daniel




Osztálytermi ülésrend

Elle
Melani
Melinda
Angelina
Hyen
Tynor
Ty
Benjamin
Dorothy
Sophie
Sypen
Violet
Lan
Mark
Rock
Daniel










Osztálynévsor
1.       Ty Ander
2.      Tynor Ander
3.     Violet Ark
4.     Sypen Bruse
5.      Hyen Coll
6.     Mark Droken
7.      Angelina Hearn
8.     Dorothy Hyuse
9.     Benjamin Jorn
10.  Rock Koll
11.    Sophie Mondeen
12.   Lan Morend
13.  Elle Oken
14.  Melinda Pry
15.   Melani Rance
16.  Daniel Rocen

2012. augusztus 1., szerda

szeptember 1.(kedd)

Na a mai napot se így képzeltem! Úgy tűnik, nehezebb dolog egy új sulit kezdeni, ahol összeszokott már a csapat, mint gondoltam!
Reggel csörömpölésre ébredtem. Kipattantak a szemeim és felültem. Ránéztem az órámra. Te jó ég! 7.45 van. 8-kor kezdődik az első óra. Kiugrottam az ágyból, le a lépcsőn és berobbantam a konyhába. Cathy üvegdarabokat söpört épp a földön, gondolom onnan származott a zaj, hogy az üveget leejtette. A kezembe nyomott egy dobozt.
-Mogyorókrémes kenyér és alma-mondta. Hálásan néztem rá, majd a fürdőbe rohantam. Arcmosás és fogmosás. Ezután felöltöztem a szobámban másodpercek alatt. Fekete térdnadrág, szivárványszínű, laza póló és egy fekete pulcsi. A hajamat kiengedtem és a fehér, szivárványos cipőmet vettem fel. A táskámba raktam a kaját, majd az ajtóhoz ugrottam.
-Jó napot, Cathy!-kiáltottam Cathynek és már az utcán rohantam. Valamelyik nap lemértem, hogy hány perc alatt teszem meg az utat hazától a suliig normális tempóban. 10 perc. Mikor elindultam 7.52 volt. Nem volt kedvem az első nap elkésni, úgyhogy szedtem a lábam. A sulihoz érve vetettem egy gyors pillantást az épületre. Nagy betűkkel volt kiírva, hogy: EZÜSTVIRÁG GIMNÁZIUM. Amikor először hallottam a nevét elröhögtem magam. Cathy azt mondta, valami legenda alapján nevezték el így, de nem tudta megmondani pontosan. Majd egyszer megkérdezem valakitől. Mikor beléptem az ajtón a bal oldali kis fülkében ülő portásnőhöz fordultam.
-Csókolom! Új diák vagyok, Violet Ark!
-Aha...-mondta unottan.-A könyveidet a szaktanároktól kapod meg. Itt az órarended-ezzel a kezembe nyomott egy papírlapot.-És a térkép az épülethez.
-Köszönöm-mondtam. Mogorva banya. Az én osztályom terme az emeleten van. Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat és megálltam egy fehér ajtó előtt, amire az volt írva: 10.a. Vettem egy mély lélegzetet és be akartam nyitni, mikor megszólalt mögöttem egy hang.
-Te vagy biztos az új diák!-megfordultam és szembe találtam magam egy 40 év körüli férfival.-Én az osztályfőnök vagyok. Remélem jól fogod érezni itt magad! A könyved!-és ezzel egy jó nagy könyvet nyomott a kezembe, majd kinyitotta az ajtót.
-Erre tessék!
Feszengve beléptem a terembe. Ordibálás, üvöltő zene fogadott. Egy felém dobott papírgalacsin elől hajoltam el, mikor a tanár is belépett mögöttem. Pár másodperc alatt megszűnt az ordibálás, dobálás, zeneüvöltetés.
-10.a!-kezdte a tanár.-Íme az új osztálytársatok! Legyetek kedvesek vele!
Felém fordult. Az egész osztály engem bámult. Nagy nehezen megszólaltam.
-Sziasztok! Violet Ark vagyok!
-Ott van az egyetlen üres hely. Kérlek foglalj helyet!-mutatott a tanár a harmadik sorban bal szélre. Miközben leültem senkire sem néztem. Hallgattam, amit a tanár beszélt. Olyasmiket, hogy: legyetek szorgalmasabbak, mint tavaly!, remélem a magatartásotokkal sem lesz annyi baj, mint tavaly! bla..bla..bla... Lassan körbenéztem. Előttem egy elég alacsony, szemüveges, vörös hajú fiú ült. A mellette ülő három fiúnak ugyanolyan kisportolt testalkatuk volt, csak a hajuk különbözött. Az elsőnek az alacsony srácéhoz hasonló vörös haja volt, a másodiknak sötétkék, feketés, a harmadiknak szürkés, fehéres. Előttük az első sorban 4 lání ült. A három bal oldalinak szőke, míg a jobb oldalinak vörös haja volt. Mellettem fekete hajú fiú ült. Ja és elfelejtettem említeni, hogy egyszemélyes padok voltak az osztályteremben. A többieket nem nagyon tudtam szemügyre venni.
-...és végezetül, el ne felejtsétek: holnap évnyitó!-na a tanárnak ezen mondatára felfigyeltem. Nem tudom, mit hittem, mikor lesz, de teljesen elfeledkeztem róla. ÚrIsten! Nem bírom az évnyitókat. Egyszerűen gyűlölöm őket! Ajaj..! A gondolataimból a csengő térített vissza a valósághoz. Megnéztem az órarendet. Ezután kémia jött. Felkeltem a helyemről és a többiek után indultam. Felmentünk a második emeletre és megálltunk az ajtó előtt. Ez volt a kémia előadó. 5 perces volt a szünet. A tanárnő becsengőkor engedett be minket és nekem egy (szerencsére) elég vékony könyvet adott a kezembe. Ezután az osztályhoz fordult.
-Újra névsor szerint üljetek!
Most vettem csak észre, hogy itt kettes padok vannak.
-Ty-Tynor, Violet-Sypen, Hyen-Mark, Angelina-Dorothy, Benjamin-Rock, Sophie-Lan, Elle-Melinda, Melani-Daniel.
Ez nem igaz! Pont a tanár előtt fogok ülni?! Nem igaz, nem igaz!
-Elvárom, hogy az előző tanévtől jobban tanuljatok és komolyabban vegyétek az órákat!-mondta a tanárnő. Úgy látszik nem nagyon szerette az osztályt. Elmondta, miket fogunk tanulni és miket vár el az osztálytól. Próbáltam koncentrálni, de mindig elkalandoztak a gondolataim. Az álmodozásból a csengő ébresztett fel. Újra elővettem az órarendemet. Testnevelés. Na igen! 5 napból 5 nap lesz tesink. Nem kifejezetten utálom, de nem is a kedvencem. A lányok után mentem, így a lányöltözőhöz jutottam. Bementünk. Elég kis helység volt és minden fehér. Letelepedtem az ajtótól jobbra egy padra. Csengetés után pár perccel nyitott be a tanárnő.
-Nos!-köszöntötte a csapatot.-Remélem sikeres tanév előtt állunk! Szintén fekete melegítőnadrág és fehér póló kell az órákra! Igazolás ellenőrzőben! Te vagy az új diák?-fordult felém, mire én bólintottam.
-Igen, Violet Ark!
-Rendben! Sok dolgom van, úgyhogy most lyukas órátok van, de holnap mindenki hoz tornacuccot!-ezzel sarkon fordult és elviharzott. Örökmozgó! A többiek lassan kiszivárogtak az öltözőből. két lány volt még ott rajtam kívül. Az egyik azon mérgelődött, hogy nincs óra, a másik pont ezért járt örömtáncot. Jól megfigyeltem őket. Abban a sorban ültek, mint én a tanteremben. Az ugrálónak rövid, fekete haja volt és a másik lányhoz képest elég alacsony volt. A másik hosszú, barna, göndör fürtjeit összefogta egy élénkzöld hajgumival. Magas volt és sportos.
Megnéztem, merre van a könyvtár a térképen és nagy nehezen oda is jutottam. Beléptem. 60 év körüli, ősz hajú, szemüveges, görnyedt hátú nő ült egy nagy asztal mögött, ami az ajtóval szemben állt.
-Csókolom! Új diák vagyok. Violet Ark.
-Szervusz! Be kell jelentkezni kölcsönzéshez!-egy papírlapot nyomott a kezembe, amit kitöltöttem és visszaadtam.
-Rendben. Most már kölcsönözhetsz.
Elindultam a polcok között. Hatalmas volt. Az előző iskolám könyvtára emellett elbújhat. Találtam pár érdekesnek tűnő regényt és ki is vettem őket. Az órarend szerint matek lesz a következő óra az osztályteremben. A gyomrom összerándult és kicsit szédülni kezdtem. Ezt a matek szó váltja ki belőlem. Kis koromtól kezdve kitűnő vagyok, de a matekkal mindig meggyűlt a bajom. 10 év alatt 5-ször ájultam el iskolában. 2-szer matek, egyszer kémia és egyszer fizika előtt. Az ötödik eset abból ered, hogy irtózok a vértől. Az egyik osztálytársam megvágta magát (elég rendesen) és elájult. Én kaptam el, de mikor lerektam a földre és megláttam a vért én is elájultam.
Szóval a matekhoz visszatérve: utálom, utálom, utálom. Eddig 5-ből 5 tanár így érzett irántam, úgyhogy most remélem sikerül ezt elkerülnöm.
Jaj! Becsengettek! Végem! Átbotorkáltam az osztályteremhez és bementem. A helyemen vártam, hogy bejöjjön a tanár, közben pedig a füzetembe rajzolgattam. Ekkor becsapódott az ajtó és az osztály elnémult. Az ajtóm belépő nő magas volt és elég öreg. Az őszülő haja a tarkóján volt kontyba tűzve. Piros kardigánt és fekete szoknyát viselt. Az arca mogorva volt és szigorú. Miután végigmérte az osztályt, megszólalt.
-Lám, újra itt az egész társaság! Pedig nagyon reméltem, hogy néhányokkal nem fogok találkozni! Na, de így is jó! Úgy tudom van egy új diák köztetek. Ki az?-itt a gyomrom még kisebb lett és remegve nyújtottam fel a kezemet.
-Én vagyok, tanárnő. A nevem Violet Ark,
-Rendben!-újra az egész osztályhoz fordult.-Mindannyiótoknak mondom, hogy a tanév során nagyon nehéz anyagrészeket fogunk venni, úgyhogy elvárom, hogy tanuljatok! Ha valahol lemaradtok, a többit se fogjátok tudni, ezért segítségért ilyenkor forduljatok hozzám!...-ezután elmondta, hogy miket fogunk venni, mikor milyen füzeteket, eszközöket kell hozni. A szóáradatának a csengő vetett véget. Mikor becsukódott utána az ajtó, újra kitört a lárma, de pár percen belül belépett az ofő a terembe és csendet kért.
-10.a! Elmarad az utolsó két órátok! A holnapi napról csak annyit, hogy ne feledjétek az ünneplőt!-ezzel kiment a teremből. Na igen! Cathy mondta, hogy egyen ünneplőt csináltatni. Azt mondták neki, hogy most hétvégén lesz a varrónő a suliban, úgyhogy akkor kell bejönni. Elég furán fogok festeni egyedül más ruhában. Ekkor hangos kiabálásra magamhoz tértem. Körülnéztem és láttam, hogy az előbbi kiabáló fiúk is elhagyták a teremet. Ígyhát felálltam és hazaindultam.
Mikor hazaértem és a konyhába indultam, eszembe jutott a mogyorókrémes kenyér a táskámban. Azt megettem és felmentem a szobámba. Az ofő azt mondta, hogy holnap az első három óra helyett lesz az évnyitó, de a többit megtartják. Előszedtem a táskámból az órarendemet. Az első három óra holnap 2 matek és egy angol lett volna. A megtartott órák pedig: testnevelés, történelem és osztályfőnöki. Más dolgom nem lévén az órarendemet dekoráltam ki és készítettem belőle egy másikat otthonra. Ezután nekiláttam megkeresni az ünneplőmet. Mivel fogalmam sincs, hogy a többieké milyen, így csak tippelhetek. Előkotortam a fekete, térden felüli szűk szoknyámat és egy fehér hosszú ujjú inget. Kiraktam még egy fekete mellénykét és az ünneplő cipőmet. Miközben a hajpántomat kerestem, megérkezett Cathy, így lementem hozzá.
-Szia Letti!-köszöntött.
-Helló! Elfáradtál?
-Eléggé. Neked milyen napod volt?
-Elég jó, köszi!-arról bölcsen hallgattam, hogy aligha lesz itt több barátom, mint az előző sulimban.-Holnap lesz az évnyitó. Szerinted egy fehér ing mellénnyel és fekete szoknyával jó lesz?
-Szerintem igen. Készítesz valami vacsit?
-Persze-mondtam és hozzá is láttam. 
Miközben a tükörtojást ettük kenyérrel nem nagyon beszéltünk. Ezután elpakoltunk és előbb Cathy, majd én is zuhanyoztunk és a szobánkba vonultunk.
Miközben a jó meleg vizet folyattam a testemre, az elmúlt napon gondolkodtam. Senki sem szólt az osztálytársaim közül hozzám és én se kerestem a társaságukat. Vajon meddig lesz ez így? Abból a 7 lányból (megszámoltam) senki se lesz a barátnőm? Mindig is egyedül voltam, de néha nagyon vágyok társaságra.
Például azért írom le a napjaimat olyan hosszan, mert olyan, mintha valakinek elmondhatnám a gondjaimat (na és persze, mert unatkozom). Oké, hogy ott van Cathy, de hozzá sosem álltam nagyon közel. Olyan, mintha egy másik világban élnénk.
Na a napot lezárva csak annyit, hogy eltelt és remélem, azért egyszer eljön az az idő, amikor a gondolataimat nem csak a naplómmal fogom tudni megosztani.

első napom: :)
osztályom: ?