szeptember 4. (péntek)

Reggel elég későn keltem. Pizsamában mentem le enni és egész végig azt mérlegeltem, hogy mekkora idiótának tartanának, ha tesicuccban jelennék meg. Szerintem ezzel semmi gond nem lenne, mivel tesi az első óránk. Mikor már a szobámban álltam és öltözni készültem, mégsem a tesicuccomat vettem fel, hanem farmert és egy pillangós citromsárga pólót.

Az iskolában az öltözékem fel is tűnt valakinek. Sőt!

-Ó Drágám!-Jött oda az asztalomhoz Lina sóhajtozva és szörnyülködve.-Elfelejtettem volna mondani, hogy mi péntekenként mindig rózsaszínt veszünk fel?-kérdezte és a mi-nél a barátnői felé intett. Hogy nem figyeltem fel arra, hogy az egész bagázs rózsaszínben feszít?! Lina valami világos rózsaszín, pánt nélküli koktélruhában és hozzá illő sminkben, cipőben volt. Szőke haja a vállára omlott és nekem az jutott az eszembe, hogy valami partyra készülhet és csak eltévesztette a helyszínt, vagy mi a csudáért öltözött így ki?
Hozzá kell tennem, hogy míg én ezen morfondíroztam, ő dumált nekem. Erre is csak akkor jöttem rá, mikor valaki a nevemet mondta. Vagy inkább ordította. Mondanom se kell, hogy Lina volt, akit igencsak felbosszantottam az elbambulásommal. Miután sikerült felhívnia magára a figyelmemet, újra belefogott a dumálásba.
-Szóval háromkor megyünk, rendben?
-Mi? Hova?-kérdeztem. A francba! Már megint gőzöm sincs mit mondott az előbb!
-Hát Melanival, Melindával és Ellel Markékhoz. Ott lesz Lan, Daniel és Rock is. Rendben?-kérdezte újra, eléggé türelmetlenül. Először azonnal rá akartam vágni, hogy nem, de aztán átgondoltam. Linán kívül senki nem törődik itt velem, úgyhogy miért ne? Bár nem igazán volt kedvem hozzá, lassan bólintottam és próbáltam vidáman válaszolni.
-Persze! Innen a sulitól indulunk?
-Igen, majd felveszlek titeket. El ne késs!-mondta még, majd a helyére libegett abban a szemetbántószínű ruhájában. Egyébként elfelejtettem, hogy a tesi elmaradt és ez a kis szóváltás a következő óra előtt játszódott le köztünk, ami matek volt. Vááá!!! Matek!!! Leültem a helyemre és mikor becsapódott az ajtó, felnéztem. A tanárnő szeme villogott-irtó dühösnek nézett ki- és mikor pont fel akartunk állni, elordította magát.
-Leülni! Lapot elő! Csend legyen, mert aki megszólal, azonnal kapja a karót!-Húúú! Elég ijesztően festett. Mivel senkinek nem volt kedve egyest kapni, ezért csöndben szedtünk elő lapot és kezdtünk neki körmölni a feladatokat, amiket közben elkezdett diktálni. Óra végéig kiosztott 5 egyest. Kapott Lan, Mark, Daniel, Rock és Sophie. Bár az egyest megúsztam, a kezemet nem bírtam megmozdítani. Az ezután következő nyelvtan, infó és rajz nekem azzal telt, hogy az ujjaimat próbáljam mozgásra bírni. Két új tanárt is megismertem. Az infótanár elég öreg, míg a rajztanár fiatalabb férfi volt. Az előbbi konkrétan bealudt az órán, az utóbbinak meg beleordibáltak a beszédébe, ha meg nem, akkor ő zavarodott össze teljesen. Fáradtan kullogtam haza és a délutánon agyaltam. Valahogy mindig ott lyukadtam ki, hogy azon gondolkodom, hogyan lehetne megszökni. Az idő túl gyorsan telt, miközben ettem, olvastam, rajzoltam és ilyesmi. Fél háromkor erőt vettem magamon és lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Rózsaszín cuccom egy sál volt összesen. Mivel partyra vagy mire? megyek, ezért normálisan felöltöztem. Fehér, pántos ruhát vettem fel, a derekamra kötöttem a sálat, Cathynél találtam egy illő nyakláncot és rózsaszínű cipőt. A hajamat kiengedtem és kész is voltam. A ulihoz vezető úton eléggé fújt a szél. Mire odaértem, Lináék már ott voltak. Most nem egy Cabrio-val, hanem egy Limuzinnal!!! mentünk. Lina a reggeli cuccát viselte, Melinda és Melani ugyanolyan pánt nélküli rózsaszín ruhában voltak, míg Elle egy rózsaszínű felsőben és egy fehér nadrágban. Észrevettem, hogy a többiek (értsd: Lina, Melinda, Melani) furán néznek rá és sugdostak is egymásnak valamiket. Ellet ez látszólag nem zavarta, de azért kíváncsi voltam, vajon igazából mit gondol.
15 perces kocsikázás után szálltunk ki. Nos, ez nem olyan palota volt, mint Melaniék háza, hanem valami hatalmas épület. Csengetett Lina és Mark nyitotta is az ajtót.
-Helló csajok! Végre megjöttetek! A többiek már negyed órája itt vannak.
Végigmértem Markot. Közép termetű, barna szemű és barna hajú volt. Farmert és valami krixkrax mintás pólót viselt. Kezében sör volt és elég jókedvűnek tűnt. Miközben bevezetett minket, én csak ámultam és bámultam. A ház tele volt technikai dolgokkal, az egész ház tágas volt és nagyon szépen berendezett. Azonban az, hogy tágas volt, hátrányára is vált, mert így olyan rideg lett. A többiek hatalmas tévé előtt ültek és játszottak, ordítottak és egymást püfölték. Legszívesebben sarkon fordultam volna és hazamegyek, de erőt vettem magamon és a többiek után én is leültem. Mivel más elfoglaltságom úgysem volt, ezért sorban végigmértem a fiúkat. Lan szőke tüsi hajú és kék szemű, igazi szőke herceg, akinek a mosolyától a lányok beájulnak. Ronknak is tüsi volt a haja, csak neki fekete és ő a rossz fiú szerepét játszotta. És végül Daniel, akinek furcsán volt felzselézve a barna haja. Mikor befejezték a játékot, leesett az állam attól, amit mondtak.
-Irány fürdőzni!
A fiúk azonnal elhúztak, én meg teljesen lefagytam.
-Jaj! Ezt is elfelejtettem mondani?-fordult hozzám Lina. Válaszoltam, de szerintem teljesen feleslegesen, mert rá volt írva az arcomra, mit gondolok.
-Igen!-hirtelen eszembe jutott valami.-Semmi baj! Én inkább elüldögélek addig. Tényleng!
-Nem, nem!-rázta a fejét Lina.-Várjunk csak! Azt hiszem, hoztam magammal még egy fürdőruhát.-mondta, majd a táskájából előhúzott valami nagyon rózsaszín és nagyon csillogó cuccot.
-Tessék! Öltözzünk!-ezzel maga után húzott. Belökdösött a mosdóba, én meg lebénultam. Kizárt! Kizárt és kizárt!
-Siess! Én is öltöznék!-ordította be Lina. Önkéntelenül öltözni kezdtem, de a ruhámat is visszavettem. Rég éreztem ilyen idiótán magam. Mikor végeztem, Lina is gyorsan átöltözött. Rajta is rózsaszín volt, sőt a többi lányon is, akik már a medencében voltak. Most jut eszembe! Medence! Markéknak még belső medencéjük is van!
-Violet!-kiáltott oda nekem Lan. Fura, eddig szinte nem is szóltak hozzám.-Gyere! Velem leszel!
-He?-reagáltam tökéletes intelligenciámról téve tanúságot.
-Gyere be a vízbe!-ismételte. Ekkor vettem észre, hogy mindenki engem néz.
-Oké!-nyögtem és levettem a ruhámat. Na és most jegyezzük meg, hogy rühellem az ilyen fürdőruhákat. Először: csilivili! Másodszor: elég keveset takaró. És harmadszor: kényelmetlen, rossz anyagú és bla bla bla...
Miközben hajtogattam a ruhámat, hirtelen két kéz kapott el hátulról és dobott be a medencébe. Szeretem a vizet, de az ilyen klóros mű vizet nem. Miután bedobott, utánam is ugrott Lan. Ki más? Nagy nehezen kiküzdöttem magam a medence szélére és pihentem egy kicsit, plusz próbáltam levegőhöz juttatni a tüdőmet. Ekkor éreztem valamit a lábaim között, és a következő pillanatban Lan nyakában ültem.
-Gyerünk! Játszunk!-obégatta és erősen tartott, hogy ne tudjak lemászni.
-Oké!-egyeztek bele a többiek és mindenki párokba rendeződött. Ugye én és Lan, Rock és Lina, Melani és Mark, Melinda és Daniel. Ekkor tűnt fel, hogy Elle nincs a medencében. Körbenéztem és meg is találtam. Egy széken ült és olvasott. Mivel Lina épp a közelemben volt, Megkérdeztem:
-Lina! Elle?
-Meg van fázva-mondta és megvonta a vállát. Én miért nem tudtam valami ilyesmit kitalálni? kérdeztem magamtól dühösen. Miközben magamban morogtam, elkezdődött a játék. A lényeg: lány a fiú nyakában ül és megpróbálja a többi párost elborítani. És amilyen az én szerencsém, miközben elbambultam, beleborítottak a vízbe. Visszakászálódtam Lan nyakába és a harci kiáltása után megrohamoztuk Melanit és Markot. Melani megragadott és jobbra rántott, én meg hirtelen ötlettől vezérelve szintén elrántottam abba az irányba. Míg én megtartottam az egyensúlyom, ő a vízbe esett. Közben Lan kibuktatta valahogy Markot, úgyhogy ő is a víz alá merült. A szemem sarkából észrevettem, hogy Lina lerántja Melindát Daniel nyakából. Szembefordultunk Linával és Rockkal. Egyszerre indultunk meg. Komolyan valami háborús jelenetnek is beillett volna, mert Lan és Rock harciasan ordítottak, én meg Linával néztem farkasszemet. Miközben előrehajolt, hogy elérjen, súgott valamit Rocknak. Megfogta a vállam és én is az övét. És mikor láttam, hogy Rock hirtelen oldalra lép, rájöttem mit eszelt ki Lina. Mielőtt azonban valóra is válthatta volna a tervét, én előztem meg és löktem a vízbe. Lina terve az volt, hogyha Rock gyorsan odébblép, nem tudok azonnal kapcsolni és ő leránthat. Én azonban meghiúsítottam ezt, így most ő volt a vízben és nézett fel rám villámló tekintettel.
Volt valami különös abban, hogy így rájöttem, Lina mit sütött ki. Erről egy elsős sztorim jut eszembe. Az osztálytársaim megpróbáltam mindig keresztbe tenni nekem, amikor csak alkalmuk adódott rá. Rajzóra volt, én kimentem memosni a kezem, mert mozaikot ragasztottunk és tiszta ragacs lett. Mikor visszamentem a terembe, épp leültem volna, mikor valami halk kis hang szólalt meg a fejemben, hogy ne tegyem. Most is ugyanezt éreztem. Biztos valami hatodik érzék. A sztori vége az volt, hogy állva maradtam, mire a tanár megkérdezte, hogy miért nem ülök le, mire azt feleltem, hogy nem lehet. Biztos azt hitte, hogy félek a széktől, vagy valami ilyesmi, ezért odajött és leült, hogy bebizonyítsa, ebben semmi félelmetes sincs. Ám mikor fel akart állni, nem tudott. Lefogta a széket és nagy erővel gyorsan felállt, ám a nadrágja hátsó része ott maradt. Kiderült, hogy a mögöttem ülő fiúknak "borult ki" (na persze!) a ragasztója, csak nem vették észre (és megint csak na persze!). Az álmodozásból ideje volt feleszmélnem, mert újabb háború indult. Ez így volt egy jó ideig. Ezután bementünk, pizzát ettünk és a többiek beszélgettek, röhögtek, én meg csendben ültem. Valami súlyosat éreztem a vállamon és odanézve megállapítottam, hogy Lan karolt át. Kibújtam a karjából és felálltam. Linához fordultam.
-Lina! Nem akarunk menni?
-Mi? Már?-nézett rám hitetlenkedve.
-9 óra-mondtam.
-Ja, épp ez az!-szóltak közbe a fiúk.-Ilyen korán!?
-Igen!-mondtam határozottan.
-Felőlem!-vont vállat Lina.-Én viszont maradok!
Aha! Ezzel tudomásomra hozta, hogy ne számítsak rá, hogy hazafuvaroznak. Felőlem aztán! Megfordultam és kinyitottam az ajtót.
-Sziasztok!-köszöntem el, majd kiléptem és becsaptam magam mögött az ajtót.
Hideg szél fújt. Útnak indultam és egyre jobban fáztam. Ám most jött csak a java, mert egy dörrenés után lezúdult az ég. Olyan eső szakadt a nyakamba, hogy az orromig alig láttam a kivilágított utcán. Ám csak volt kivilágított, mert hirtelen minden lámpa kikapcsolt és sötétség borította be a tájat, amit csak egy egy villám tört meg. Féltem? Igen, mindenféleképpen féltem. Féltem, hogy eltévedek, hogy megtámadnak, vagy ha haza is kerülök, olyan megfázást kapok, hogy jaj. És miközben magamban morogtam, jártam az utcákat. Hogy teljesen boldog legyek, közben meg reszkettem, mint a nyárfalevél. Szerintem közben a könnyeim is megeredtek, bár ez nem biztos, mivel nem bírtam az esőtől megállapítani. Kocsival se egy perc volt az út, de így gyalog, viharban, világítás nélkül iszonyatosan hosszú volt. Közben azonban legalább volt időm gondolkodni. És jó sok dolog volt, amin járt az agyam. Első: merre van az út haza? Második: mi a fenéért mentem egyáltalán el? Harmadik: egy barátnő nem utánam jött volna?(értsd: Lina) A kérdéseim áradatában valami elhatároztam. Nem fogok magamban siránkozni, hanem megpróbálok barátokat szerezni! Nem fog érdekelni Lina! Lehet hogy megszólított, hogy "felkarolt", de én nem hagynám, hogy a barátnőm egyedül mászkáljon a viharban.
Ekkor egy ismerős épületet pillantottam meg egy villám fényénél. A suli! Na végre! Innen már tudom az utat! Ezt már szinte futva tettem meg. A ház ajtaját nagy nehézségek árán nyitottam ki, mivel az ujjaim teljesen lefagytak. Benyitottam, majd beléptem és bezártam magam mögött az ajtót.

Ekkor egy kis kimaradás, majd arra ébredtem, hogy a nappaliban a kanapén fekszek. Valahonnan lépéseket hallottam és megszólalt fölöttem Cathy.
-Letti, hogy vagy?
-Mi történt?-hallottam az éppen suttogásnál hangosabb hangom.
-Hát, miután becsuktad az ajtót, elájultál. Mi történt?
-Izé..,köszi, hogy felraktál ide- mondtam és megpaskoltam a kanapét.-Igazából csak annyi, hogy gyalogolnom kellett egy kicsit a viharban és biztos amiatt ájultam el, hogy megérkeztem.
Láttam Cathy arcán, hogy nem igazán érti, ezért elmagyaráztam.
-Tudod, kicsit bepánikoltam és szerintem a megkönnyebbülés túl erős éd gyors volt, mikor végre biztonságba jutottam és lehet hogy ez nekem kicsit sok volt így mára. Fáradt vagyok, úgyhogy inkább lefekszem!-mondtam és fel is pattantam, ami rossz ötlet volt, mert ha Cathy el nem kap, újra a földön kötök ki. Megszédültem. Cathy feltámogatott a lépcsőn, majd elköszönt. Hosszú volt a napom. Most ezt mind leírtam és már ragad le a szemem. Jó (hosszú) éjszakát!

vihar: festeni szép, sétálni: brrr

Lina: legszívesebben megtépném

szeptember 3. (csütörtök)

Ahhoz képest, hogy a tegnapi napom szörnyű volt, a mai összehasonlíthatatlanul, fényévekkel jobb volt.Reggel müzlit ettem és az ablakon kinézve láttam, hogy csepereg az eső. Eszembe jutott, hogy nem tudom, hol az ernyőm, ezért hajrá! elkezdtem mindent feltúrni utána. Mindenhol kerestem, de mintha a föld nyelte volna el. Belenyugodva a vereségbe, inkább a kedvenc kapucnis pulcsimat vettem fel a pólómra. Mire a farmerom is megtaláltam, elég késő lett. Szedtem a lábam a sulihoz, így csengő előtt 5 perccel sikerült beérnem. Az osztályban lehúztam a kapucnimat és leültem a helyemre. Arra kaptam fel a fejem, hogy valaki megszólított.

-Szia! Violet igaz?

-Öhöm!-nyekegtem.

-Én Angelina Hearn vagyok. Mondd csak, szavaztál már?

-Szavazni?-kérdeztem összezavarodva.-Mire?

-Hát a teremdekorációra! Ezen a papíron kell bejelölnöd a neked tetszőt és abba a dobozba bedobni!-a kezembe nyomott egy papírcetlit, majd a tanáriasztalon egy dobozra mutatott.
-Öhm..Értem. Köszi Angelina.

-Szívesen Drágám! Szólíts csak Linának.-ezzel a helyére libegett, én meg a cetlit kezdtem tanulmányozni. Mintha a gondolataimat találta volna ki az ofő az egyik ponttal! Ez így hangzott: természet (pl.:kisállatok, tájkép). A többi pedig:

• mesefigurák
• színészek, énekesek
• ruhák
• motorok, autók

Persze a természeteset jelöltem be, bár a mesefigurák is tetszett, ezért azelé is tettem kis X-et. Miután bedobtam a dobozba, a helyemre mentem és pont ekkor csukódott a fizikatanár háta mögött az ajtó. Jól szemügyre tudtam venni. Közép termetű, rövid szőke hajú, fiatal nő volt. Csendet kért és elkezdte mondani, amit minden tanár: viselkedés, szorgalom, sok tanulás ..bla..bla. Mikor a dumája végére ért, szabad foglalkozást engedett és leült valamit írni. Csengőkor kiment a teremből és helyette az ofő jött be.
-Na! Szavazott már mindenki?
-Igen! Igen!
-Rendben! Akkor most elviszem a dobozt és valamelyik szünetben hozom az eredményt.
Ő is kiment és a helyére bejött egy nagyon magas, nagyon rövid hajú középkorú nő.
-Sziasztok! Gondolom már mindenkitől végighallgattátok, hogy: legyetek jobbak, szorgalmasabbak ..bla..bla..-ezt eltalálta-Úgyhogy nem ismétlem őket. Menjünk fel a nyelvi előadóba és nézzünk inkább valami filmet. Gyerünk!-mondta, mikor senki nem mozdult. Amikor a tanárnő mellé értem, megállított.
-Te vagy az új diák, ugye?
-Igen, Violet Ark.
-Ha nem bánod, hogy nem nézed a filmet, kérlek beszélgess velem egy kicsit!-ezután bekapcsolt valamit a többieknek, majd a folyosón leült egy padra és intett, hogy üljek le mellé. Olyanokat kérdezett, hogy: milyen könyveket olvastál?, melyik a kedvenced?, melyik író a kedvenced?...
Mivel dupla irodalomóránk volt, így kis szünet után folytatódott a filmnézés, nekem meg a kikérdezés. Mire végre megszólalt a csengő, a tanárnő otthagyott és a tanári felé menetelt. Most franciánk következett, majd tesi, angol, matek.
Francián a saját termünkben voltunk, angolon viszont a nyelvi előadóban. Franciára járt a 3szőke lány (köztük Linával) és a vörös az első padsorból, és a vörös hajú fiú is, aki előttem ül. A tanárnő elég alacsony és vékony, de nagyon szigorú tekintetű. A francia nyelv szépségéről és nehézségéről papolt egész órán. Ezután tesi jött. Az öltöző felé menet csatlakozott hozzám Lina és a barátnői.
-Szia Violet! Bemutatom neked Melani Rance-t és Melinda Pry-t!-itt a két szőkeségre mutatott.-És ő itt Elle Oken!-ezzel a vörös hajú lány felé intett.
-Sziasztok!
-Hogy tetszik itt neked?
-Nagyon szép suli és a tanárok is rendesek.
-Á, ez remek! Reggel láttam, hogy elég vizes a pulcsid. Csak nem esernyő nélkül jöttél?
-De. Nem találtam otthon az ernyőmet-mondtam. Fogalmam se volt, hova akar kilyukadni.
-Szóval nem találtad-motyogta, majd hirtelen felvidult.-Mit szólnál hozzá, ha délután elmennénk vásárolgatni? Szeretnék venni pár cipőt és vehetnénk neked is esernyőt.
-Rendben-egyeztem bele.
-Mondjuk 3-kor találkozhatnánk itt, a suli előtt. Okés?
-Igen, persze.
-Rendicsek.
Ekkor vettem észre, hogy már az öltöző előtt állunk. Bementek és én is utánuk. Mire átöltöztünk, a tanárnő is megérkezett. Kimentünk a suli elé, ahol már elállt az eső és bemelegítőkör után még két kört futottunk, majd a belső udvarra mentünk.
-Rendben. Távolat fogtok ugrani. Először nekifutásból, majd egy helyből. Álljatok sorba és hajrá!
Legelől Melani és Melinda volt, utánuk Elle, majd Lina. Ő mielőtt ugrott volna, odaszólt nekem.
-Ezt figyeld!-majd nekifutott és tényleng jó nagyot ugrott. Mikor visszasétált a sorba, hátravetette hosszú szőke haját. Most én következtem. Energikusan nekifutottam és ugrottam. Kétlábra érkeztem és kiléptem a homokból. Hozzám fordult a tanárnő.
-Ez ugrás volt a javából! Nem néztem volna ki belőled. Gratulálok!
-Köszönöm-motyogtam. Láttam, hogy Lina majd' felrobban a dühtől, de mosolyt erőltetett magára, ami így inkább vicsorgásnak tűnt.
Óra után átöltöztünk és a nyelvi előadóba mentünk. A tanárnő, aki az ajtón belépett elég alacsony volt, göndör szőke haja a válláig ért és nagy zöld szemei voltak.
-Látom itt a gyerekek szeretnek maguk helyet foglalni, ám én vagyok a tanár és ezért az én feladatom az ülésrend kialakítása. Megkérnék mindenkit, hogy álljon fel!-egyébként, csakhogy tisztázzuk, a teremben hármas padok voltak és két pad volt egymás mellett.
-Az első padban Rock-Lina-Lan, a mellette lévőben Mark-Melani-Daniel foglal helyet. A következő sorban Sypen-Elle-Ty, mellettük Tynor-Melinda-Hyen. Az utolsó sorban pedig Dorothy-Sophie-Violet, mellettük meg Benjamin. És kérek mindenkit, hogy ne változtassa a helyét!
Ezután elkezdte a tanárok szokásos dumáját év elején. Én eközben megnézhettem a két padtársamat. Sophie volt az, aki múltkor annyira örült a tesióra elmaradásának, Dorothy meg, aki morcogott miatta. Sophie rövid fekete haja az arcába lógott és Dorothy fürtjei is most szabadon szálltak. Mikor a tanár elkezdett beszélni, ők is azonnal pusmogni kezdtek. Az óra végeztével a tantermünkbe mentünk matekra. Becsengő előtt pár perccel az ofő állt meg az ajtóban.
-Megvan az eredmény!-kiáltotta.-1ponttal győzőtt: a természet!
-Mi???-volt erre a válasz. Leginkább Lina, Melani, Melinda és a hátsó sorban ülő fiúk voltak felháborodva.
-Ez nem igaz! Ki szavazott ilyen idiótaságra?-kérdezgették morogva. Az ofő azonban csendet parancsolt.
-Először is le kell szedni a mostani képeket. Szerdáig mindenkinek feladata természethez kapcsolódó posztereket, képeket gyűjteni és szerdán ezeket elhozni. Osztályfőnökin elkezdjük felrakosgatni őket. További jó napot!-kívánással itthagyta az osztályát. Ám mielőtt becsukódhatott volna mögötte az ajtó, visszajött.
-Valamit elfelejtettem. Ellenőrzőre mindenki hoz szerdára 200forintot!
Mikor az ofő kiment, megjelent a matektanár. Ismételgettünk és a tanárnőnek 15 perccel csengő előtt mennie kellett, úgyhogy mi is szabadok voltunk. Mikor összepakoltam, Lina kiáltott vissza az ajtóból.
-Akkor 3-kor itt talizunk! Szia!
-Helló!

Lassan én is hazaértem. Kerestem valamit ebédre, majd a szobámba mentem. Képeket kerestem a teremdekorációhoz. 14.30.kor elkezdtem készülődni és 45-kor el is indultam. Hagytam Cathynak üzenetet, hogy majd jövök. Mikor a suli elé értem, Ellet már ott találtam.
-Szia!-köszöntem rá.
-Szia!
Kis ideje ácsorogtunk ott némán, mikor befordult egy fekete cabrio a suli elé.
-Sziasztok! Szálljatok be!-integetett Lina az anyósülésről.-Sajnos Melinda nem tud jönni, mert fodrászhoz kell mennie, de így is jól fogunk szórakozni!-mesélte az úton.-Még beugrunk Melaniért!-mondta, mikor megálltunk egy csilivili 'palota' előtt.
-Helló!-ugrott be Melani.-Mehetünk is!
Az úton végig Lina és ők dumáltak. Egyébként elfelejtettem említeni, hogy egy fekete napszemüveges, zakós férfi vezetett. Meg is kérdeztem Ellet, hogy ki ez.
-Lináék inasa-válaszolta suttogva. Inaaas??? Erre elkerekedett a szemem. Ez komoly?! Mikor kiszálltunk a flancos kocsiból egy elég nagy üzlet előtt találtam magam.
-Ez a legnagyobb a környéken-mondta Lina.-Általában messzebbről hozatjuk a ruhákat, de néha ezzel is be kell érni-folytatta, majd a haját hátravetve bement az üzletbe.
Bementünk a cipőkhöz és én majdnem elaludtam azalatt a pár óra alatt, míg Lina cipőt próbált. Ezután vettem egy sötétkék, csillagos esernyőt, majd a kijárathoz mentünk. Az órám szerint 7 óra volt, de én úgy éreztem, hogy heteket töltöttünk ott. Először leraktuk Melanit, majd Ellet és Lina tőlem is kérdezte, hol lakom.
-Nagyon rendes vagy Lina, hogy haza akarsz vinni, de én jobban örülnék, ha leraknál a sulinál. Szerintem ennyi ülés után jót fog tenni egy kis séta.
-Biztos?-kérdezte, miközben szerintem magában azt mérlegelte, vajon ép elméjű vagyok e.
-Persze, köszi-mondtam és mivel épp a sulinál voltunk, ezért kiszálltam. Mikor elhajtott a kocsi, integettem utánuk, majd hazaindultam. Otthon a konyhába mentem, kezet mostam és vacsi közben Cathyvel beszéltem.
-Szóval vásárolni voltatok?-kérdezte.
-Igen, de kizárt, hogy többet elmenjek. Inkább barátok nélkül halok meg, de több vásárlást velük nem bírok ki.
-Értem.
Ezután lezuhanyoztam, felmentem a szobámba és bepakoltam holnapra. Most, hogy visszagondolok arra, hogy mit írtam, mielőtt elmentem itthonról belátom, hogy tévedtem. Bár tényleng jó napom volt, nem olyan barátnőről álmodoztam, mint Lina. Szerintem egyáltalán nem hasonlítunk. Például engem nem érdekelnek a ruhák, sem a terendekoráció. (Ha mégis, akkor sem ruhákat, cipőket tennék ki, mint ő.) Na hagyjuk! Örülök, hogy valaki egyáltalán megszólított. Jó éjt!

napom: :)

vásárlás: :( soha többet

szeptember 2.(szerda)

Reggel 7-kor csörgött az órám. Először azt sem tudtam, hol vagyok, mert az álmomtól összezavarodtam. Ebben a tesitanár feje volt egy hatalmas pók feje helyén és ez a pók üldözött az iskolában fel-alá. Mikor kitisztult a fejem, nagyon lassan elért egy szó a tudatomig. Tesi! Tegnap a nagy unalmam közepette elfelejtettem összeszedni a tesicuccomat. Úgyhogy hajrá! Kipattantam és feltúrtam a ruháimat. Persze, hogy a legalján találtam meg a melegítőt és a fehér pólót. Beraktam őket egy szatyorba és be a táskámba. Magamra szedtem az ünneplőmet és lementem a konyhába. Az asztalon egy cetlit találtam:

Korán el kellett mennem. Van pár pogácsa a kenyértartóban. Jó napot, Letti! Üdv: Cathy

A pogácsákat megettem és az előszobába mentem. Beraktam a tornacipőmet a táskámba, felvettem az ünneplőcipőmet és kiléptem a szabadba. A kényelmetlen ünneplő ellenére elmosolyodtam. A nap ragyogóan sütött, az ég pedig gyönyörű kék volt. Miután bezártam a házat, ebben a szép időben indultam útnak. Néha, néha egy kis szellő fújt bele a hajamba és én boldogan értem az iskolához. Mivel az évnyitó helyszínéről nem emlékeztem semmiféle információra, az osztályterem felé vettem az irányt. Pár diák lődörgött a folyosón, de nem ismertem bennük az osztálytársaimra. A teremben hangos vita folyt valamiről.

-Márpedig most a lányokon a sor, hogy válasszanak!-kiabálta az egyik szőke lány. A másik két szőke mögötte helyeselt.-Úgy van! Úgy van!

-Na persze! És mit raktok majd ki? Cipős posztereket? Vagy valami nyálas film szereplőit? Haaa?-zendített rá a fiú kórus.

-Pont annyi beleszólásotok lesz, mint nekünk tavaly!-mondta a szőke lány.-Vagyis semennyi! Ti sem kérdeztetek meg minket, hát ne várjátok, hogy mi kikérjük a véleményeteket!

-Attól még bele fogunk szólni, ha érdekel, ha nem! Ha valami bénát raktok ki, ne csodálkozzatok, ha következő nap nem lesz ott!

-Nem meritek!-ordította a szőke lány.

-Gondolod?-csipkelődtek a fiúk. Nekem lassan kezdett leesni a dolog. Itt a terem dekorációról folyik a vita. Most néztem körül alaposabban. A falakon motoros, autós képek százai voltak felaggatva. Miközben gondolkoztam, tovább folyt a szóváltás.

-Szólni fogunk az ofőnek, ha le meritek szedni a képeket!

-Szóval azonnal mentek árulkodni, mi?!

-Na és aztán! Ti úgy játszotok, mi meg így! Tán gondod van vele?

-Te kis...-nem derült ki azonban, hogy mi lett volna a mondat vége, mert belépett az ofő.

-Indulás az udvarra!-adta ki az utasítást.-Egy-kettő!

Az évnyitó elég uncsi volt. Mikor végre vége lett, az öltözőbe mentünk. Ekkor tudatosult bennem, hogy mindenki ünneplőben van. Boggyos ujjú fehér ing és rajta ujjatlan ruha. Az utóbbi combközépig ért mindenkinek. Nagyon csinos volt.

Mikor átöltöztünk, berontott a tanárnő és az iskola elé parancsolt minket.

-Nemsokára erőnléti felméréseket fogunk végezni. Ebbe tartozik a felülés, fekvőtámasz és első sorban a futás. 3000 métert kell lefutni, minél gyorsabban. Az elkövetkező pár órán erre fogunk gyakorolni. Az iskolát körbefutni 500 méter, így ezt hatszor kell majd megtenni. Mindig először 1 bemelegítőkör, majd még annyi, amennyit mondok. Ma ez csak kettő lesz. Energikusan fussatok és ne álljatok meg. Indulás!

Mindenki lassan kocogni kezdett. Gyengém a hosszú futás. Sosem voltam jó benne. Egyébként mást-például magasat, távolat ugrani, tornázni, gyűrűzni, köteletmászni-tudok. Sőt, még van valami, ami nagyon megy. Rövid távon sprintelni.

Ilyeneken gondolkoztam, miközben végigfutottuk a távot. Ezután bementünk a tornaterembe. Nyújtottunk, erősítettünk. Kicsengő előtt pár perccel engedett el minket a tanárnő. Siettünk hát az öltözködéssel. Ezután töri jött. Vagyis jött volna, ha van tanár, de nem volt, amit, miután bementünk a terembe az ofő tudatott velünk. Azzal az ötlettel állt elő, hogy mivel ezután ofő jönne és neki most nincs órája, ezért előrébb hozhatnánk, így hamarabb szabadulunk. Ebbe hamar bele is egyezett az osztály. A napirenden lévő probléma a teremdekoráció volt. A fiúk azt hangoztatták egymást túlkiabálva, hogy a lányok olyan bénaságokat szeretnek, a lányok meg azt, hogy tavaly a fiúk díszítettek, most ők jönnek. Egyébként engem személy szerint nem érdekel. Ha nem valami irtó nagy idiótaságot akarnak, akkor nekem mindegy. Mellesleg én inkább cipők és motorok helyett cuki állatkák képét raknám ki, vagy tájképeket. Az elején még elég civilizáltan folyt a vita, de egyre jobban elfalyult. Mikor a tanárnak elege lett, elordította magát.

-Csendeeet!-na erre elhalgattak. Kikerekedett szemekkel bámultak a tanárra. Fogadni mernék, hogy teljesen elfelejtkeztek a jelenlétéről.

-Ide figyeljetek! Van egy ötletem, amit szerintem méltányosnak fogtok találni. Egyezzünk meg pár ötletben és ezeket bocsássuk szavazásra. Ami ötlet nyer, azt elfogadja és akadályozás helyett segít a létrehozásában mindenki. Így megfelelő?-erre elég halk, de igenlő válasz érkezett. Szerintem nagyon rendes az ofő, mert simán megtehetné, hogy egyszerűen kirak valamit, de nem, Ő inkább megkérdezi az osztályt. Mire beleegyeztek az ötletbe, ki is csengedtek. Pár perc alatt kiürült a terem. Kíváncsi vagyok, hova sietnek ennyire. Mikor már a házunk felé sétáltam nagyon elméláztam. Valahol egy macska nyávogott, messzibb kutyaugatás hallatszott. Az egyik pillanatban még függőlegesen álltam, a másikban meg hirtelen gyorsasággal közelítettem a földhöz és 1 másodperc alatt vízszintesben voltam. A térdem és az alkarom nagyon sajgott és én morogva felültem. Hogy lehetek olyan béna, hogy egy kiálló kőben elhasalok? Mire feltápászkodtam, elértem addig a pontig, hogy olyan béna embert, mint én, még nem hordott a hátán a Föld. Na jó, mostmár belátom, hogy ez egy kicsi túlzás volt, de akkor ebben teljesen biztos voltam. Hazavergődtem, kerestem valami krémet a térdemre és a karomra, majd morcosan leültem írni. És pont most jött meg Cathy. Micsoda időzítés! Na megyek, hátha ő fel tud vidítani.

Tévedés. Most még rosszabb a hangulatom. Mikor lementem Cathy elkezdett füstölögni.

-Ezek az elkényeztetett, felfuvalkodott libák! Voltam egy nőnél takarítani és mit mond nekem a lénya?! Hogy ne járjak a cuccainál, merthogy magánügy, meg mit todom én...! Mire mondtam neki, hogy nem szoktam, erre azt feleli, hogy hazudok, hívta az anyját és ő meg kirúgott. Ilyenkor én, szegény takarítónő mit kezdjek? Mit?- kérdezte megint alig hallhatóan Cathy és lerogyott egy székre. Nem igazán tudtam mit feleljek, ezért inkább csendben vacsorát készítettem. Most inkább nem írok többet, mert mérges vagyok. Jó éjt!

suli: :( elegem van

napom: :( most mindenből elegem van



Kémia előadói ülésrend

Ty-Tynor	Violet-Sypen	Hyen-Mark
Angelina-Dorothy	Benjamin-Rock	Sophie-Lan
Elle-Melinda	Melani-Daniel

Osztálytermi ülésrend

Elle	Melani	Melinda	Angelina
Hyen	Tynor	Ty	Benjamin
Dorothy	Sophie	Sypen	Violet
Lan	Mark	Rock	Daniel

Osztálynévsor

1.       Ty Ander

2.      Tynor Ander

3.     Violet Ark

4.     Sypen Bruse

5.      Hyen Coll

6.     Mark Droken

7.      Angelina Hearn

8.     Dorothy Hyuse

9.     Benjamin Jorn

10.  Rock Koll

11.    Sophie Mondeen

12.   Lan Morend

13.  Elle Oken

14.  Melinda Pry

15.   Melani Rance

16.  Daniel Rocen

szeptember 1.(kedd)

Na a mai napot se így képzeltem! Úgy tűnik, nehezebb dolog egy új sulit kezdeni, ahol összeszokott már a csapat, mint gondoltam!

Reggel csörömpölésre ébredtem. Kipattantak a szemeim és felültem. Ránéztem az órámra. Te jó ég! 7.45 van. 8-kor kezdődik az első óra. Kiugrottam az ágyból, le a lépcsőn és berobbantam a konyhába. Cathy üvegdarabokat söpört épp a földön, gondolom onnan származott a zaj, hogy az üveget leejtette. A kezembe nyomott egy dobozt.

-Mogyorókrémes kenyér és alma-mondta. Hálásan néztem rá, majd a fürdőbe rohantam. Arcmosás és fogmosás. Ezután felöltöztem a szobámban másodpercek alatt. Fekete térdnadrág, szivárványszínű, laza póló és egy fekete pulcsi. A hajamat kiengedtem és a fehér, szivárványos cipőmet vettem fel. A táskámba raktam a kaját, majd az ajtóhoz ugrottam.

-Jó napot, Cathy!-kiáltottam Cathynek és már az utcán rohantam. Valamelyik nap lemértem, hogy hány perc alatt teszem meg az utat hazától a suliig normális tempóban. 10 perc. Mikor elindultam 7.52 volt. Nem volt kedvem az első nap elkésni, úgyhogy szedtem a lábam. A sulihoz érve vetettem egy gyors pillantást az épületre. Nagy betűkkel volt kiírva, hogy: EZÜSTVIRÁG GIMNÁZIUM. Amikor először hallottam a nevét elröhögtem magam. Cathy azt mondta, valami legenda alapján nevezték el így, de nem tudta megmondani pontosan. Majd egyszer megkérdezem valakitől. Mikor beléptem az ajtón a bal oldali kis fülkében ülő portásnőhöz fordultam.

-Csókolom! Új diák vagyok, Violet Ark!

-Aha...-mondta unottan.-A könyveidet a szaktanároktól kapod meg. Itt az órarended-ezzel a kezembe nyomott egy papírlapot.-És a térkép az épülethez.

-Köszönöm-mondtam. Mogorva banya. Az én osztályom terme az emeleten van. Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat és megálltam egy fehér ajtó előtt, amire az volt írva: 10.a. Vettem egy mély lélegzetet és be akartam nyitni, mikor megszólalt mögöttem egy hang.

-Te vagy biztos az új diák!-megfordultam és szembe találtam magam egy 40 év körüli férfival.-Én az osztályfőnök vagyok. Remélem jól fogod érezni itt magad! A könyved!-és ezzel egy jó nagy könyvet nyomott a kezembe, majd kinyitotta az ajtót.

-Erre tessék!

Feszengve beléptem a terembe. Ordibálás, üvöltő zene fogadott. Egy felém dobott papírgalacsin elől hajoltam el, mikor a tanár is belépett mögöttem. Pár másodperc alatt megszűnt az ordibálás, dobálás, zeneüvöltetés.

-10.a!-kezdte a tanár.-Íme az új osztálytársatok! Legyetek kedvesek vele!

Felém fordult. Az egész osztály engem bámult. Nagy nehezen megszólaltam.

-Sziasztok! Violet Ark vagyok!

-Ott van az egyetlen üres hely. Kérlek foglalj helyet!-mutatott a tanár a harmadik sorban bal szélre. Miközben leültem senkire sem néztem. Hallgattam, amit a tanár beszélt. Olyasmiket, hogy: legyetek szorgalmasabbak, mint tavaly!, remélem a magatartásotokkal sem lesz annyi baj, mint tavaly! bla..bla..bla... Lassan körbenéztem. Előttem egy elég alacsony, szemüveges, vörös hajú fiú ült. A mellette ülő három fiúnak ugyanolyan kisportolt testalkatuk volt, csak a hajuk különbözött. Az elsőnek az alacsony srácéhoz hasonló vörös haja volt, a másodiknak sötétkék, feketés, a harmadiknak szürkés, fehéres. Előttük az első sorban 4 lání ült. A három bal oldalinak szőke, míg a jobb oldalinak vörös haja volt. Mellettem fekete hajú fiú ült. Ja és elfelejtettem említeni, hogy egyszemélyes padok voltak az osztályteremben. A többieket nem nagyon tudtam szemügyre venni.

-...és végezetül, el ne felejtsétek: holnap évnyitó!-na a tanárnak ezen mondatára felfigyeltem. Nem tudom, mit hittem, mikor lesz, de teljesen elfeledkeztem róla. ÚrIsten! Nem bírom az évnyitókat. Egyszerűen gyűlölöm őket! Ajaj..! A gondolataimból a csengő térített vissza a valósághoz. Megnéztem az órarendet. Ezután kémia jött. Felkeltem a helyemről és a többiek után indultam. Felmentünk a második emeletre és megálltunk az ajtó előtt. Ez volt a kémia előadó. 5 perces volt a szünet. A tanárnő becsengőkor engedett be minket és nekem egy (szerencsére) elég vékony könyvet adott a kezembe. Ezután az osztályhoz fordult.

-Újra névsor szerint üljetek!

Most vettem csak észre, hogy itt kettes padok vannak.

-Ty-Tynor, Violet-Sypen, Hyen-Mark, Angelina-Dorothy, Benjamin-Rock, Sophie-Lan, Elle-Melinda, Melani-Daniel.

Ez nem igaz! Pont a tanár előtt fogok ülni?! Nem igaz, nem igaz!

-Elvárom, hogy az előző tanévtől jobban tanuljatok és komolyabban vegyétek az órákat!-mondta a tanárnő. Úgy látszik nem nagyon szerette az osztályt. Elmondta, miket fogunk tanulni és miket vár el az osztálytól. Próbáltam koncentrálni, de mindig elkalandoztak a gondolataim. Az álmodozásból a csengő ébresztett fel. Újra elővettem az órarendemet. Testnevelés. Na igen! 5 napból 5 nap lesz tesink. Nem kifejezetten utálom, de nem is a kedvencem. A lányok után mentem, így a lányöltözőhöz jutottam. Bementünk. Elég kis helység volt és minden fehér. Letelepedtem az ajtótól jobbra egy padra. Csengetés után pár perccel nyitott be a tanárnő.

-Nos!-köszöntötte a csapatot.-Remélem sikeres tanév előtt állunk! Szintén fekete melegítőnadrág és fehér póló kell az órákra! Igazolás ellenőrzőben! Te vagy az új diák?-fordult felém, mire én bólintottam.

-Igen, Violet Ark!

-Rendben! Sok dolgom van, úgyhogy most lyukas órátok van, de holnap mindenki hoz tornacuccot!-ezzel sarkon fordult és elviharzott. Örökmozgó! A többiek lassan kiszivárogtak az öltözőből. két lány volt még ott rajtam kívül. Az egyik azon mérgelődött, hogy nincs óra, a másik pont ezért járt örömtáncot. Jól megfigyeltem őket. Abban a sorban ültek, mint én a tanteremben. Az ugrálónak rövid, fekete haja volt és a másik lányhoz képest elég alacsony volt. A másik hosszú, barna, göndör fürtjeit összefogta egy élénkzöld hajgumival. Magas volt és sportos.

Megnéztem, merre van a könyvtár a térképen és nagy nehezen oda is jutottam. Beléptem. 60 év körüli, ősz hajú, szemüveges, görnyedt hátú nő ült egy nagy asztal mögött, ami az ajtóval szemben állt.

-Csókolom! Új diák vagyok. Violet Ark.

-Szervusz! Be kell jelentkezni kölcsönzéshez!-egy papírlapot nyomott a kezembe, amit kitöltöttem és visszaadtam.

-Rendben. Most már kölcsönözhetsz.

Elindultam a polcok között. Hatalmas volt. Az előző iskolám könyvtára emellett elbújhat. Találtam pár érdekesnek tűnő regényt és ki is vettem őket. Az órarend szerint matek lesz a következő óra az osztályteremben. A gyomrom összerándult és kicsit szédülni kezdtem. Ezt a matek szó váltja ki belőlem. Kis koromtól kezdve kitűnő vagyok, de a matekkal mindig meggyűlt a bajom. 10 év alatt 5-ször ájultam el iskolában. 2-szer matek, egyszer kémia és egyszer fizika előtt. Az ötödik eset abból ered, hogy irtózok a vértől. Az egyik osztálytársam megvágta magát (elég rendesen) és elájult. Én kaptam el, de mikor lerektam a földre és megláttam a vért én is elájultam.
Szóval a matekhoz visszatérve: utálom, utálom, utálom. Eddig 5-ből 5 tanár így érzett irántam, úgyhogy most remélem sikerül ezt elkerülnöm.
Jaj! Becsengettek! Végem! Átbotorkáltam az osztályteremhez és bementem. A helyemen vártam, hogy bejöjjön a tanár, közben pedig a füzetembe rajzolgattam. Ekkor becsapódott az ajtó és az osztály elnémult. Az ajtóm belépő nő magas volt és elég öreg. Az őszülő haja a tarkóján volt kontyba tűzve. Piros kardigánt és fekete szoknyát viselt. Az arca mogorva volt és szigorú. Miután végigmérte az osztályt, megszólalt.
-Lám, újra itt az egész társaság! Pedig nagyon reméltem, hogy néhányokkal nem fogok találkozni! Na, de így is jó! Úgy tudom van egy új diák köztetek. Ki az?-itt a gyomrom még kisebb lett és remegve nyújtottam fel a kezemet.
-Én vagyok, tanárnő. A nevem Violet Ark,
-Rendben!-újra az egész osztályhoz fordult.-Mindannyiótoknak mondom, hogy a tanév során nagyon nehéz anyagrészeket fogunk venni, úgyhogy elvárom, hogy tanuljatok! Ha valahol lemaradtok, a többit se fogjátok tudni, ezért segítségért ilyenkor forduljatok hozzám!...-ezután elmondta, hogy miket fogunk venni, mikor milyen füzeteket, eszközöket kell hozni. A szóáradatának a csengő vetett véget. Mikor becsukódott utána az ajtó, újra kitört a lárma, de pár percen belül belépett az ofő a terembe és csendet kért.
-10.a! Elmarad az utolsó két órátok! A holnapi napról csak annyit, hogy ne feledjétek az ünneplőt!-ezzel kiment a teremből. Na igen! Cathy mondta, hogy egyen ünneplőt csináltatni. Azt mondták neki, hogy most hétvégén lesz a varrónő a suliban, úgyhogy akkor kell bejönni. Elég furán fogok festeni egyedül más ruhában. Ekkor hangos kiabálásra magamhoz tértem. Körülnéztem és láttam, hogy az előbbi kiabáló fiúk is elhagyták a teremet. Ígyhát felálltam és hazaindultam.
Mikor hazaértem és a konyhába indultam, eszembe jutott a mogyorókrémes kenyér a táskámban. Azt megettem és felmentem a szobámba. Az ofő azt mondta, hogy holnap az első három óra helyett lesz az évnyitó, de a többit megtartják. Előszedtem a táskámból az órarendemet. Az első három óra holnap 2 matek és egy angol lett volna. A megtartott órák pedig: testnevelés, történelem és osztályfőnöki. Más dolgom nem lévén az órarendemet dekoráltam ki és készítettem belőle egy másikat otthonra. Ezután nekiláttam megkeresni az ünneplőmet. Mivel fogalmam sincs, hogy a többieké milyen, így csak tippelhetek. Előkotortam a fekete, térden felüli szűk szoknyámat és egy fehér hosszú ujjú inget. Kiraktam még egy fekete mellénykét és az ünneplő cipőmet. Miközben a hajpántomat kerestem, megérkezett Cathy, így lementem hozzá.
-Szia Letti!-köszöntött.
-Helló! Elfáradtál?
-Eléggé. Neked milyen napod volt?
-Elég jó, köszi!-arról bölcsen hallgattam, hogy aligha lesz itt több barátom, mint az előző sulimban.-Holnap lesz az évnyitó. Szerinted egy fehér ing mellénnyel és fekete szoknyával jó lesz?
-Szerintem igen. Készítesz valami vacsit?
-Persze-mondtam és hozzá is láttam. 
Miközben a tükörtojást ettük kenyérrel nem nagyon beszéltünk. Ezután elpakoltunk és előbb Cathy, majd én is zuhanyoztunk és a szobánkba vonultunk.
Miközben a jó meleg vizet folyattam a testemre, az elmúlt napon gondolkodtam. Senki sem szólt az osztálytársaim közül hozzám és én se kerestem a társaságukat. Vajon meddig lesz ez így? Abból a 7 lányból (megszámoltam) senki se lesz a barátnőm? Mindig is egyedül voltam, de néha nagyon vágyok társaságra.
Például azért írom le a napjaimat olyan hosszan, mert olyan, mintha valakinek elmondhatnám a gondjaimat (na és persze, mert unatkozom). Oké, hogy ott van Cathy, de hozzá sosem álltam nagyon közel. Olyan, mintha egy másik világban élnénk.
Na a napot lezárva csak annyit, hogy eltelt és remélem, azért egyszer eljön az az idő, amikor a gondolataimat nem csak a naplómmal fogom tudni megosztani.

első napom: :)

osztályom: ?